Page - 596 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Volume 6/2

596 varázsoltak eleven életet : ma beszakadt aknákat, kemenczék és olvasztók omladékait, elpusztult müárkokat és zsilipeket, elszakadt védő töltéseket, kihalt telepeket fog találni, romjait a serény ipari tevékenység világának, mely a legfontosabb haszonra való fém földolgozásával ma már kedvezőbb föltételek mellett foglalkozó új termelő telepekkel folytatott küzdelmében vesztes maradt. A ma még meglevő hét vaskőbánya közül 1885-ben már csak kettőt míveltek és pedig a sulzan-werfeni vasmű bányáját az egész éven át, és a lungaui vastermelő társulatét az évnek már csak egy részében, s 55 férfi munkással 45.232 métermázsa barna-vaskövet szolgáltattak mintegy 13.400 forint értékben. A három olvasztóból a wendlbrucki fűtetlen állt, míg a bundschuhi két hétig, a werfeni egész éven át dolgozott. Ez olvasztókban 146 munkás mintegy 20.000 métermázsa nyers és olvasztott vasat állított elő kerek 100.000 forint értékben. A bundschuhi olvasztónak Rottenmann volt a piacza Stiriában, míg a werfeni Németországban, Olaszországban s Ausztria különböző tartományaiban adta el a termékeit. Sokkal kedvezőbb képet mutat, — még ha a másutt már említett halleini sófőzőt nem számítjuk is — Salzburg többi bánya-és kohóipara, mely, részben tekintélyes sikerrel, arany-, réz-, nickel- és 111 irenytermeléssel foglalkozik. Aranytcrmclés tekintetében Salzburg a birodalmi tanácsban képviselt tartományok között, mondhatni, egyedül áll. Az 1885-ben 1.013 méter- mázsát tevő aranyércz termeléséből Salzburgra 1.004 métermázsa, a 31.341 forintot tevő összes aranytermelésből pedig mintegy kilencz tizedrész esett. E figyelemre méltó termelést két aranybánya szolgáltatja, egyik a gasteini, másik a raurisi völgyben. Az előtt államiak voltak, ma azonban magánosokéi. Zúzott arany, közönséges és szín-ércz termeltetik itten, mely utóbbit, saját kohójuk nem lévén, idegen kohóknak árúsítanak el. Mind a két vállalat aranyérczét a szászországi Freibergben adták el, míg a zúzott aranyat a bécsi cs. k. pénzverőintézetben váltották be. A bányász csákánya a gasteini völgybeli Radhausbergnek ezer év óta tartó működése után is a hegynek csak a legfelső kúpjáig hatolt el s csak egy aknamenetet vájt bele; a szakértő vezetés alatt álló vállalatnak tehát még elég tere van, hogy történelmileg bebizonyúlt gazdagságát még a jövőben is kimutassa. A raurisi Goldberg bányája, melyet már a rómaiak idejében aranytermő helynek ismertek, 1875 óta egy vállalkozó kezében van, a ki, mint bányász, megkoczkáztatta, hogy az elhagyott bányát ismét megnyissa. Fölfogadott