Page - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

6 Még egyszer áttekintve a Loser szellős csúcsáról az előttünk elterülő vidéket, visszatérünk Aussee-ba, hogy a völgy keleti ágát is megismerjük. Vezetőnk a csörgedező Traun, csakhamar azonban ritkul az erdő s föltárúi előttünk a Grundl-tó képe, mely tónak partján az Alpesek egy fejedelmi barátja oly gyakran és oly szívesen tartózkodott. Komor erdőségek körítik a tavat, melynek sötét tükrében a Holt-hegység tisztes korú hegyóriásainak koszorúja rajzolódik le. Ez a hegység a tartomány határfala Felső-Ausztria felé, kiterjedt sziklasivatag, mely túlfelől meredeken esik le az Alm-tó és Hinterstoder felé. Ha a Grundl-tó partjairól vadászösvényeken fölfelé haladunk a zöld Lahngang-tavak mellett : több órajárásnyira egy kihalt, rideg sziklavölgybe érünk. A természet e helyen már teljesen kihaltnak látszik, a tájkép egy- hangúságát csakis hófoltok és a fehér sziklatalaj-vízmosásaiban latható sötét zugok élénkítik. Ezen a helyen emelkedik a Nagy-Priel kopasz csúcsa 2.514 méter magasságig, messze tekintve a síkságon túl a távoli Dunáig. Szorosan a tó partján húzódik egy út éjszak felé többnyire erdőkön át és számos kellemes nyári lak mellett haladva a „Ladnertt-ig. Nem hangzik többé a derék vadászok lövöldözése és kardala, kik itt oly gyakran gyűltek össze a szeretett János fóherczeg körűi, de még mindig élénken él a nép között emlékezete ama szép időnek és még ma is, midőn a pásztornők vidám seregét völgybe vonúlni készteti a zordon ősz és minden oldalról csónakok közelednek ide, telve ünnepiesen öltözött legények és leányok kiabáló és daloló tarka csoportjával, hogy havasi tánezra penderüljenek, még ma is oly igazi és hamisítatlan népköltészet mutatkozik itt a „Ladneru-nél, mint egykoron. A tó felső végén a gössli rét van szürke kápolnájával. De még távolabb terűinek szét, már csaknem bezárva az erdő és sziklák által, a toplitzi és Kammer-tó sötét víztükrei. Vízesések hullanak az előbbi tóba, a másiknál még a hullámzúgást sem halljuk; halotti csend honol a keskeny meder fölött, melyet csak néha zavar meg egy favágó baltacsapásának hangja onnan fölül az erdőségből. Elhagyjuk Ausseet, szép hegyeit, kedves vidám népét és az élénk életet, mely itt minden nyáron meg-megújúl és kelet felé, a mitterndorfi medenczéhez irányozzuk lépteinket. Sajátságos vidék terűi szét itt éjszak felől a Holt-hegység, délről a Dachstein nyúlványai között. Magas és nyílt fekvése miatt rideg e helynek az éghajlata, a tenyészet csaknem alpesi és