Page - 96 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

96 zsek, melyek akkor Stiria mai területén átvonultak, alkotást nem hagytak hátra az országban : sokat elpusztítottak, de újat semmit sem hoztak létre. A népvándorlás a hunoknak Európába való betörésével kezdődött. Akkor (400) nyomúlt Illyricumból Pannonián át Alarik király gótjaival Italiába, de vissza kellett térnie; 408-ban másodszor benyomúlt ez országba, hol aztán meg is halt. Mind ezen küzdelmek érintették Stiria alsó vidékét is, de Noricumban a római uralom fentarthatta magát. Noricum akkor is, mikor a hunok Pannoniában birodalmat alapítottak, s mikor ez állam megsemmisülésével a keleti gótok telepedtek meg Felsó- Pannoniában, nyugatrómai uralom alatt maradt; de mindenfelől szoron- gatták : nyugatról az alemannok, éjszakról a rugiak, keletről és délről a keleti gótok. A lakosság érezte, hogy Róma nem törődik többé védelmével; bátorsága hanyatlott és a lelket még csak Szent Severin bíztatásai tartották benne, ki a partvidéki Noricumban élt s ott fáradhatatlanúl dolgozott a románok érdekében, s kit Belső-Noricumban is egyházfőnek tekintettek. Noricumon át vonúlt Odovakar seregeivel Italiába, hol az utolsó nyugat- római császárt trónjától megfosztotta (476) s mint a keletrómai helytartója uralkodott. Noricumon át vezette hadait ugyanez az Odovakar a Duna mellékén lakó rugiak ellen, kiknek országát megsemmisíté, mire a part- vidéki Noricum román lakosságát Italiába költöztette. Belső-Noricum még tovább is az ő uralma alatt maradt; de, mikor megbuktatták (493), a tartomány is azé a birodalomé lett, melyet a mondák hőse, Nagy Teodorik, keleti gót király alkotott. A keleti gótok helyét Pannoniában később a longobárdok foglalták el, kik 568-ban szintén Itáliába hatoltak, mire az avarok lovas népe alapított országot a Kárpátok és az Alpesek keleti kiágazásai között fekvő néptelen területen. Mint az avarok alattvalói a VI. század vége felé a szlovének vagy vindek, — egy szláv néptörzs, — nyomúltak Belső-Noricumba, tehát Kraj- nába, Stiriába és Karintiába. Itt megtelepedtek, sőt Tirol keleti völgyeibe is elhatoltak, az Enns mentén pedig egész Steyr vidékéig és az általok elnevezett Semeringen (fenyveshegy) át Schwartzauig jutottak. A mi a római korból még esetleg megmaradt, az ekkor ment tönkre. A szlovének nyugati szomszédai a bajuvárok vagy bajorok voltak, kikkel mindúntalan harczba keveredtek. Az egykori Belső-Noricumot immár Karantániának (hegyvidéknek) nevezték. A szlovéneknek 623-ban sikerűit az avarok nehéz igáját lerázni s a Dunától éjszakra lakozó szláv törzsekkel egy nagy biro-