Page - 108 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

108 séget féken tartotta s a parancsai ellen vétőket szigorún büntette. így 1268-ban Pfannberg Bernát és Henrik grófokat, Wildon Hartnidot, Stuben- berg Wulfingot és Liechtenstein Ulrikot, a költőt, kiket egyik nemes társuk, Pettaui Frigyes bepanaszolt, elfogatta s Cseh- és Morvaország különböző váraiba vitette. Csak mikor legtöbb váraik leromboltattak, nyerték vissza szabadságukat a foglyok. Egy más lovag, Mahrenberg Szeifried, igen gazdag, tekintélyes és már koros ember, lánczra verve küldetett Prágába, hol kín- padra vonták és kivégezték. Az elégedetlenséget, melyet ez a túlságos szigor és kegyetlenség a nemességben keltett, fokozta az a körülmény, hogy az ország legfontosabb közhivatala, a főkapitányság sohasem belföldinek, hanem mindig idegennek adományoztatott. Ez állás egyik viselője, Bruno olmüczi püspök, Helwig thüringiai származású jegyzővel összeiratta a herczegi közjövedelmeket. A kimutatás 1265-ben készült el s ma is nagyon tanúlságos okirat. A jelzett körülmények közt Ottokár nem számíthatott a stájer nemes- ség áldozni kész támogatására, mikor Habsburg Rudolffal harczba kevere- dett. Rudolf 1273-ban római királylyá választatott s csakhamar Frigyes salzburgi érsek is hozzá csatlakozott, míg Bernát seckaui püspök rendületlen híve maradt Ottokárnak. Stájer nemesek jelentek meg Rudolf királynál Augsburgban, hogy panaszt emeljenek fejedelmök kényuralma ellen. Rudolf Ottokárt csakhamar mindazon birtokától megfosztottnak nyilvánította, melyeket az interregnum folyamán szerzett s melyekhez Ausztria, Stiria és Karintia is tartoztak. Ottokár viszont elpártolásra hajlandó alattvalóit igye- kezett megfélemlíteni : a nemességtől és a városoktól túszokat követelt s száműzéssel, valamint javadalmaik elkobzásával fenyegette őket. A birodalom új fejének megbízásából Meinhard görczi gróf meg- szállotta Karintiát, mire az ottani és a stájer nemesek Reun klastromba gyűltek (1276), Ottokárnak az engedelmességet megtagadták s fogadást tettek, hogy mint a német birodalom hűbéresei, buzgón támogatják Rudolf királyt s mind halálig összetartanak. A városok, főleg Grácz és Judenburg, hol cseh helyőrség volt, elfoglaltattak. Midőn azután Rudolf király a Dunán lefelé Bécsnek vonúlt, stájerek is csatlakoztak seregéhez. Ottokár szerződésileg lemondott az alpesi országokról, de két év múlva ismét fegyverrel igyekezett azokat visszaszerezni. A döntő csatában, mely 1278-ban Dürnkrutnál vívatott, a stájer lovagok is dicsőséges részt vettek.