Page - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

124 gyalog puskást, nagyobbára karabélyost bocsátottak a honvédelem rendel- kezésére. De a XVI. század utolsó tizedétől kezdve a csapatokat már nem a birtokosok állították ki; toborzás útján állíttattak elő, míg a rendek pénzbeli járúlékot fizettek. Stiriában akkor még igen nagy birtokú családok éltek, úgy, hogy jószágaikhoz képest kiállított bandériumaik vetekedtek némely birodalmi fejedelemével. A Stubenbergek 52 lovas és 162 puskással szálltak táborba; az admonti apát e tekintetben egy fokon állt a speieri vagy passzaui püspökkel, egy Windischgrätz, Saurau vagy Herberstein a badeni őrgróffal vagy a braunschweig-lüneburgi herczeggel. Azon össze- gekből, melyeket a német birodalmi gyűlés olykor-olykor a török háborúra s a határvédelemre megszavazott, Stiriának semmi sem jutott. Az ország fejedelme és rendei ismételve keservesen panaszolták, hogy a birodalom úgy szólván elhagyja és föláldozza őket. Ferdinánd császár és fiai egyik kipróbált tanácsosa, Cobenzl János, azon tervvel állt elő, hogy a német rendnek, melynek ő volt comthurja Laibach- ban, a tót vagy horvát végvidék bizonyos területét (esetleg Kanizsát vagy Kapronczát) engedjék át, hogy a rend ott kellő számú lovaggal megtelepedjék s kötelességéhez képest ismét folytassa a hitetlenek ellen való küzdelmet. Az eszme azonban a rend délnémet és rajnai lovagjainál, kik kényelmes és élvezetekben gazdag életökben nem akarták magukat zavartatni, nem keltett viszhangot s noha 1577-ben Miksa császár is erélyesen támogatta, valósúlatlan maradt. Ez időben a háborút a törökök már nem Szulejmán modorában foly- tatták; minthogy a császár és a szultán közt a fegyverszünet évről évre megújíttatott, a hadakozás a szomszédos pasák magánügyének tekintetett, kik fosztogató betöréseikkel szakadatlanúl fenyegették Horvátországot, Stiriát és Krajnát s csaknem minden esztendőben költséges készülődést és sereg-összpontosítást tettek szükségessé. 1578-ban Károly főherczeg vette át a főparancsnokságot a Drávától az Adriáig terjedő egész határőrvidéken. Ez reá és országaira új terhet és gondot rótt ugyan, de lehetővé tette, hogy végűi rendszer hozassék a védelembe s az erődített helyek jó karban tartá- sával a lakosok az ellenségnek legalább első rohama ellen oltalmat nyerjenek, míg Belső-Ausztriából a hadjutalék a határra érkezik. A harczosok fölfegy- verzéséről a stiriai rendek hathatósan gondoskodtak s a gráczi fegyvertárban tömegesen halmozták föl a fegyverkészletet, melyet a hadjutalék mozgósítása esetén nyomban föl lehetett használni. Károly főherczeg uralkodásának utolsó