Page - 159 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

159 A hozomány elszállítása többé vagy kevésbbé ünnepi módon megy végbe. Radkersburg vidéken uralkodik még az a szokás, hogy a szülői háztól búcsúzó menyasszony szekerét „rokkával és bölcsővel", a házi- asszonyi méltóságnak e két elmés jelképével, koronázzák. Mint a hegyi tartományokban általában, úgy Stiriában is igen számosak a vélekedések, előjelek és közmondások, melyek a szerelemre, lakodalomra és házasságra vonatkoznak. Nem kisebb mértékben nyilatkozik a népnek a csodás és varázslatos iránti hajlandósága abban is, hogy mikép fogja föl és gyógyítja a nyavalyákat. A nép előtt a betegség nem a test működé- seinek megzavarása, nem a szervezetben mutatkozó rendellenességek kóros szüleménye, hanem valami olyan, a mi hozzá ütött az élethez, sőt sokszor valami ellenséges, valami démoni, a mint hogy a közönséges ember minden bajt vagy az Isten látogatásának, vagy gonosz szellemek incselkedései kifolyásának tekint. Ehhez képest választotta a nép a maga saját gyógyító módját és szereit is. Ezek részint természeti tárgyak a természet háztartá- sából, részint mystikus vagy sympathetikus neműek, melyek titkos szókon és cselekvényeken alapúinak. Nem ritkán ilyenkor a nép oly eszközökhöz folyamodik, melyek nem hogy orvosolnák a bajt, de még nagyobbítják, s végre gyógyíthatatlanná teszik. „Bajt bajjal kell elűzni", így hangzik egy általános elv, s azért a személyesített nyavalyát a szerint, a mint az embert „megszállta, megragadta, vagy leverte, stb." a legkellemetlenebb ráhatások okozásával igyekeznek eltávolítani. A hol természetes eszközök nem használnak, titkos, mystikus, vagy sympathetikus szereket alkalmaz- nak, mint végső menekülő deszkát az egészség hajótörésében, azonban használatuk mindig az orvoslásban való igaz hitet kiván. Mint a betegséget, a halált is megszemélyesíti a nép. Ez „a nyelvén ül", vagy „szeméből néz ki" az embernek. A közönséges emberre nézve gonosz démon az, ki mindig megjelenik, ha hívják. Azért őrizkedik csak nevezni is, mit a néphit úgy is egynek hisz a hívással, s a felső-stiriai példáúl egy szolgáló halálát és halála okát egyszersmind evvel a körülírással fejezi ki: „A roszak megszúrkodták a szolgálót" (= himlőben halt meg). Valamely haláleset bekövetkezésének első jelentése az ágyszalmának, melyen az elhúnyt feküdt, az elégetése. Ha kimúláskor valamelyik óra meg- állt, nyomban újra fölhúzzák, hogy az elhúnyt könnyebben fölfelé szállhasson. Hogy valamely holttest kinyújtóztatását megkönnyítsék, a felső-stiriai Mura- völgy némely vidékén egy vékony fonalat feszítenek át rajta hosszában;