Page - 163 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

163 havasi kunyhóit különös tisztaság tűnteti ki, a csinos „pásztornők" átkelése a Grundel-tavon, mikor őszszel szombatnapokon lejönnek a hegyi tanyákról, hogy készítményeiket (vajat mit) az úrnak elvigyék s rákövetkező nap a helybeli isteni tiszteletben részt vegyenek ; a visszamenetel vasárnap délután történik fiatal izmos sihederektől hajtott taligákon („Plätten"). A havasról lejövetel, ha nem esett valami szerencsétlenség, mindig ünnepélyesen megy végbe. Sok „pásztornő" ilyenkor útközben vargányával, vagy holmi tészta- félével („Rumpelnudeln") kedveskedik szembejövő ismerőseinek. Sokszor ott van valami bolondos kópé is, ki a sertésnyájat tereli s azért „Sautreiber" a neve ; képe be van feketítve, ruházata néha galyakkal s más effélével tele tűzdelve, s a kályhakorommal, melyet zacskóban hord az oldalán, bemászkol mindenkit, a kit elől-utól talál. Sajátságos szokás az is, hogy, ha nyár idején meghalt valaki a havasi birtokos családjából, a „kolompos" tehénnek haza- menet gyász jeléül fekete fátyol van a homlokán. Ha a jószág lenn van a havasról s istállóra fogták, a havasi gazda kötelessége gondoskodni a hosszú télen át szükséges „alom"-ról: nehéz és veszedelmes munka az „ágazás" (Grasschnatten). „Mászóvas"-as lábukon, mint az evet, könnyen és gyorsan kúsznak a virgoncz legények a sudár fenyők tetejébe s levagdalják az alkalmas galyakat, melyeket aztán taligákra rakva haza szállítanak, hol használatukig kazlakban állanak. E fáradalmas napi munka vége az „ágazó-áldomás". Régibb jogi szokások gyakorlása, a mennyiben még egybehangzanak a jelen intézményeivel, mindig ünnepélyes; így példáúl a községi birtokok határújítása („Rainung"), mely rendesen tíz-tíz évenként megy végbe. A község legtekintélyesebb férfiai fiaikkal végig járják a községi telkek határát s meghagyják fiaiknak, hogy keressék meg a határköveket. Minden legény, a ki egy ilyet talált, a község legvénebbjétől, vagy a község birájától egy arczúlütést s egy pénzdarabot kap; egyúttal ezt s vele együtt a többit is a „határkő-keresésre" kiküldöttek komolyan intik, hogy a határkövet meg ne bolygassák, azaz odább ne tegyék, s az apáknak ezt a régi bevett szokását tiszteletben s jövendőre is épségben tartsák. Az ily határigazítások mindig fontos és ünnepélyes emléknap a helybeli férfi lakosságra nézve. Különös ünnepélyességgel történtek a vár-határigazítások Radkersburgban és a leobeni polgárság erdőmesgyézései. Ugyanaz az eljárás, mint a nyil- vános határigazításoknál, ismétlődik az egyes földbirtokosok szűkebb köré- ben is. Ha egy parasztgazda átadja fiának a gazdaságát, előbb bejárja vele 21*