Page - 174 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

174 végeztével, a vásári jog és egykori törvényhatóság jeléül az úgy nevezett „Freiungu-ot, mely nem egyéb, mint koszorúzott póznán egy kinyújtott kardos férfikar, egy csapat muzsikus és egy sokszor csudálatos öltözetű utczaseprő kíséretében meghordozzák faluszerte. A főbb boltok és korcsmák előtt megállnak; a muzsikusok indulót fúnak, a miért üdítő itallal kínálják meg őket, végezetül aztán a „Freiungtt-ot felállítják a piaczon s mellé őrt adnak, kinek arra kell vigyázni, hogy valamikép cl ne emeljék; mert a nép azt hiszi, hogy ha erőszakkal, vagy csellel elviszik, a vásár minden jogával arra a helyre tevődik át, a hova a „Freiungtt-ot vitték. A „szentkalács-szedés44 (Heiligenstritzelsammeln) még sok vidéken szokásban van. Evvel a szegények javára szolgáló szokással, a nép hite szerint, a boszorkányokat és egyéb roszakat lehet a háztól távol tartani. Fiatal leányok „szent kalácsukat44 avval a legénynyel szegetik és kóstoltatják meg, a ki szívük választottja. Ha az aztán egy „jó szeletet44 vág le magának, azt a szerelem viszonzásának veszik, s ha utóbb más kérő jelentkezik, a leány tudtára adja, hogy „az ő kalácsa már meg van szegve44. Szent Mártont sokképen tisztelik, mint a mezők védőszentjét. „Im Mirtnmonat is' guat Bam setz n44 (Márton havában jó fát ültetni), mondja a földmívelő. Azelőtt szokás volt a földeken, sőt hegyeken is „Márton- tüzeket gyújtani; továbbá Márton-nap szombatján gyerekek is jártak újjongva színes gyertyákkal s gyümölcsöt, kalácsot s más effélét szedtek össze. A stájer-karintiai határon az a hit uralkodik, hogy Márton éjjelén éjféltájban a rettegett havasi szellem (Alberer, Almer) jár a levegőben, a csendes, elhagyott havasi kunyhókba betér s ott a „gazdasszony44 (Schwoagrin) dolgát végzi. A bányászokra nézve deczember 4-ike ünnepnap, védőszentjük, Szent Borbála napja. Az erzbergi bányászok ezt szorgalmas kocsmázással ünneplik, mert egy régi bányászmondás szerint : „Ha Borbála-napkor jól öntözik a sziklát, könnyebben zúzik44. Még nagyon el van terjedve, ha annyira nem is, mint régenten, a „Mikulásjárás44 Szent Miklós-nap előestéjén. Hajdanában a nagyoknak is volt „Mikulásuk44, mai napság már csak a gyerekeket látogatja meg. Egész sajátságos szokás ezen az estén a Mária-Czellben dívó úgy nevezett „Schiff- setzen44 (hajótétel). Ugyanis a gyerekek papirosból hajtogatott hajócskákat szoktak észrevétlenül oda dugni szüleiknek, rokonaiknak s másoknak is; sőt a szegényebb osztálybeli gyerekek a vagyonos emberek háza körűi is