Page - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

194 („Gazduram, jó volna mégis lámpást vinni, ha ily sötét éjszaka Eibischwolba kell mennem." „Nem szükséges, eleget világít a te vörös üstököd.") A gráczi nyelvjárás nem áll valami nagyon jó hírben, de mi se sokkal másnak, se tetemesen „keményebbnek" nem találjuk, mint akár- melyik Bécs-környékbelit. A mi a fóváros közelében lévő némely vidéket — említsük meg példáúl a keleti kerületet, Feldbachot — illeti, hát a legkíméletesebb hazafi se tagadhatja, hogy az odavaló emberek, ha tűzbe jönnek, — ugatnak. A hangesés ugyanis a leghatározottabb és legerősebb jambus. Ha már most több szótag esik thesisre, azokat megkurtítják s elharapják, úgy hogy az alsó állkapocs szinte görcsösen vonaglik bele. Az itt következő hűtlenség és clfordúlás története a pöllaui kerületből való ugyan, de szintén minden inkább, mint könnyű nyelvű; olvassuk vagy daloljuk csak : „Und 's Deandl Hat a falsch G'müath ghabt — Hat r gsagt g'habt —, Wa' falsch g'wödn ban Herz. Und \via(r) er's af da Falschheit Hat ertappt g'habt — Hat V g'sagt g'habt —, Hat 'rs neama gern ghabt, wia z erseht." (S a leánynak hamis lelke volt — azt mondta a legény —, hamis lett a szívében. S a mint a hamisságon rajt érte — azt mondta —, többé nem szerette, mint azelőtt.) A keleti határszélen ui-znak s hclylyel-közzel beljebb is ui-znak a tarto- mányban, a hol már ritkul a hienezség. A gúny vers szerint „Der Bui schlagt die Kui mit'n Huit, dass Alls klöschn thuit" (A gyerek üti a tehenet kalap- jával, csakúgy pufog). A belépő így köszön a kocsmárosnénak : „Guidn Murring, Frau Muida" (Jó reggelt, anyjuk), az aztán így kínálja: „Grüass Gott! Setzts eng nieda, schneits eng a Brod" (Hozta Isten! üljön le, messen magának kenyeret). A „Gruikraut"-ból (Grubenkraut) jó izűet eszik a kékzubbonyos s messze be Magyarországba (ins „tuife" Ungarn) megy munkára. A szóismétlő hicnez asszony közmondásos, s így mondja meg, hogy honnan való: „Von der Wiesen sama, a so sama, dass mas san" (Magyarúl így lehetne: „a rétségről valók vagyunk, onnan valók vagyunk, onnan ám"). Sajátságos az ilyen szórakás: „I geh weiter nöt — i mag di