Page - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

212 selyem sipkát viseltek, melyről bojt iógott le s széles karimájú kalapot, mely egyúttal esernyő gyanánt is szolgált. Némelyik a nyír háncsából font magának az eső ellen kalapot, míg az asszonynépség azzal védekezett ellene, hogy lepedőt borított a fejére és vállaira. Az ingnek széles gallérja volt, melyet úgy hajtottak ki a selyem nyakkendő fölé, hogy ez csak elől látszott ki. Lábbelinek hétköznap, mint még sok helyen ma is, általában faczipót viseltek a hegyes vidékeken, s a népdalban a megcsalt szerető azt panaszolja, hogy hány mázsa szöget vesztett ő el s hány faczipót koptatott el a kedvese ablaka alatt jártában-keltében. A ruha otthon szőtt vászonból készült, a sze- gély rajta zöld szalagokkal, az ing gallérja pedig vörös fonalakkal volt szépen kivarrva. Télen a hosszú kabát, melynek alsó szárnyait hátra hajtották, vagy pedig a ködmön volt a divat. A Karintiával határos vidékeken az asszonyok a fejre való kendő fölött hétköznap is, ünnepnap is egyaránt még kalapot is viselnek. A Vend Bühelek vidékén még ma is ragaszkodnak a vászonruhához. A Pössnitz-völgy lakói az előtt zöld bársonysipkát viseltek, hátúi fésűvel, télen pedig zöld vagy kék posztósipkát prémmel, melyet le lehetett húzni a fülre, öreg emberek még ma is viselik. A nem igen bő vászonnadrág — bize — csak a térden felűlig ér. A nadrágra szintén térdig érő, házi vászonból készült ing borúi, melyet a Stainz-völgyben kissé kurtábbra szabnak. Vörös öv szorítja a derékhoz. Vasárnap és télen a derekat övig érő vörös mellény takaija. Az öltözetet a Pössnitz völgyében kék köpeny, a Stainz völgyében fekete bunda egészíti ki, sokan azonban a rövidebb ködmönnel is beérik. A nők széles vörös szegélyű kék posztó zubbonyt s magas fasarkú és magas szárú csizmát viseltek; fejőket még ma is fehér kendővel kötik be, melynek széle színesre van kivarrva. Polstrau (SredisCe) mellett szintén többnyire a vászonöltözet a divat; az asszonyok fejér kendőt kötöttek a fejökre, s derekukra a csípő középtájáig érő zubbonyt öltöttek. A térdig érő és sárga zsinórral kivarrott szoknyát „deczemberu-nek nevez- ték; a férfiak a vászonnadrág alját a csizmaszárba dugták. Míg az esernyő divatba nem jött, a férfiaknál a széles karimájú kalap, az asszonyoknál a lepedő volt az eső ellen az egyedüli védelem ; a pásztorok ellenben sásból, vagy a hársfa háncsából készítettek maguknak esőköpenyt (seprűn) úgy, hogy a sás-, vagy rostfonatot gallér bőségű korczhoz erősí- tették s aztán vállukra kerekítették olyan formán, a mint a széna- és szalma-