Page - 214 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

214 de már ritka helyen, megvan az a szokás, hogy a lakóház mellé galamb- dúcz módjára külön álló gerendákra hústartó kamarát állítanak, hová lajtorján járnak föl. A ház berendezése igen egyszerű : egy asztal, ládák, ágyszékek és néhány szekrény, ennyiból áll a bútorzat. A fal, meg a kemencze mellett széles padok vannak, melyek télszakán gyakran ágyakúl is szolgálnak. Abban a sarokban, a hol az asztal áll, van a feszület s attól jobbra, balra szent képek a falon. A módosabbak természetesen kényelmükről jobban gondoskodnak, egynémelyiknek még vendégszobája is van, mely jól el van látva minden szükségessel. A paraszt csaknem egészen abból a termésből él, melyet a saját földje ad neki. Némelyek maguk őrlik meg a gabonájokat a saját kézi malmukon (zrmlja) s kásájokat is a maguk zúzóján készítik el, melyet lábokkal hajtanak. Minden gondos háziasszony gondol arra is, hogy a ládája tele legyen elegendő saját szövésű vászonnal. Táplálék tekintetében a szlovén nagyon mértékletes. A hegyvidéki erősen zsírozott eledelt szeret s többször eszik napjában; a bortermő vidékeken ellenben a vinczellér, engedve a kényszerűségnek, valóságos mintaképe a mértékletességnek, mert napjában gyakran csak egyszer főzet s ennek a főzetnek a maradékával éri be aztán másszor is. Hús csak ünnep- napokon, meg farsang idején kerül az asztalra, a mikor is mindenki, a ki csak teheti, leöl egy vagy több sertést, hogy ellássa magát hússal és zsiradékkal az egész esztendőre. Némelyik természetesen megfeledkezik a bekövetkezhető szükségről és kedvteléssel fogyasztja Isten áldásait, míg az éléskamra időnek előtte ki nem ürül. A tésztás ételek között legjobban szeretik a „gibanicéu-t, mely több egymásra rakott réteg, finomra nyújtott tésztából áll, melyet sajttal, tejföllel, aztán meg dióval s effélével töltenek meg, továbbá a „kvasenice" és „krapci" nevű, tojással, sajttal s egyéb effélével kent sült tésztát. A szlovének népies hite az ember életét különféle elmés régi szoká- sokkal tarkítja, melyeknek értelmét és czélját a mai fölfogás természetesen már nem fejti meg, s melyeket már ők maguk sem vesznek épen nagyon komolyan, de melyekben, ha kételkedő mosolygással is, de mégis kedvöket lelik. így még most is örömest regélnek a „rojenice" és „sojenice" nevű, születést és sorsot intéző tündérek csodálatos dolgairól, melyek a föld vándorának mindjárt születésekor megszabják élete pályáját. E tündéreknek