Page - 222 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

222 az újévet köszöntő gyermekek (koledniki) házról házra, eléneklik jó kíván- ságaikat, a miért aztán ajándékot kapnak. Számuk rendesen páratlan s vezetőjük neve némely vidéken „volfko" (farkaskölyök). Ugyanígy járnak házról házra a három királyok napján és gyertyaszentelőkor a sveíar-ok. Ez utóbbi napon azzal biztosít magának az ember áldást és szerencsét, hogy egy szentelt vékony viaszgyertyát háromszor csavar a melle, három- szor a keze és háromszor a lába köré (íuókanje). A farsang az általános vigadozás ideje. A legények hosszú ostorokkal pattogtatnak s farsang keddjére mindenféle maskarát öltenek. Hátukon keresztbe kötött tarka kendőkben, pántlikás kalapokkal vonúlnak a szántók (oraCi) egy ekével a falun keresztül. Egy vén asszonynak öltözött suhancz ajándékokat gyűjt a háti kosarába; a csoportot egy „kurent" követi, a kinek a vállán kifordított bunda, a képén álorcza, fején hatalmas két szarv, övéhez csatolva pedig tehénkolomp van, kezében bot s annak a végére sündisznó bőre van szegezve. Olykor még egy csomó, asszonynak öltözött lovas legény is követi a csapatot. Az udvarban barázdákat húznak a hóba, répamagot (igazabban homokot) vetnek bele, hogy jól sikerűijön a répavetés. Alig vonúltak el a szántók : tevék (gambela) és hasonló szörnyetegek jönnek sorra, a kik aztán a gyermekeket ijesztik. Az estét lakomával fejezik be, a hol aztán ugyan neki esnek az étel-italnak, mivelhogy a böjtre hús- ételnek maradni nem szabad. Böjtben „ketté fürészelik a vén boszorkányt" (babo zagati). Egy hídra fölvisznek egy vén asszonynak öltöztetett szalma- bábot, ketté vágják és a vízbe vetik. Virágvasárnap nem szabad meg- feledkezni, hogy fűzfabarkát kell szenteltetni, mert a szentelt faág tűz és villám ellen megvédi a házat. Húsvétkor kerék alakú lepényt (kolaf) sütnek, tojást pirosítanak s mindezt a húsételekkel együtt szentelni viszik. Kora hajnalban fölgyúlad- nak a hegyeken a húsvéti tüzek s pisztolyok durrogása üdvözli a pirkadó ünnepet, melyet szlovén nyelven az Űr föltámadásának emlékére „nagy éjszakának" — veliká noe — neveznek. A voltaképi tavaszi védszent a Szent György. Az ő napján a legelő barmot fris koszorúkkal czifrázzák föl s körűijár a „zöld Gyuri" (zeleni Juri). Egy suhanezot ugyanis zöld bükklombokba és virágokba burkolnak s az néhány muzsikus kíséretében bejárja a falut. Minden ház előtt eljárja a tánezot, hadonáz pántlikás és bokrétás botjával, mialatt kísérői dalolnak s tojást és zsírt kérnek. E nap előtt nincs mérge a kígyónak.