Page - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

248 géhez képest az öregtorony a középen, de leggyakrabban a körfal mellett áll, épen úgy, mint a városokban, hol a vár rendszerint az egyik sarkot foglalja el. Ritka, hogy egy várnak két öregtornya volna; ha van, akkor mindegyik más és más irányban őrködik. Néha, mint példáúl Waldstein várában, a második öregtorony külön áll és a föld fölött nincs összeköttetése a várral ; ez esetben az öregtorony elővédül szolgál, vagy pedig tűzjelek segítségével közlekedik a szomszédos várakkal. A Friedberg melletti Thalberg várnak szintén két öregtornya volt, a mennyire fölismerhető a tartomány e legrégibb várán, melyet valószínűleg Pütten gróf alapított 1140 és 1150 között. Terjedelmes, de nem igen magas dombon áll, melyet háromnegyed részben az országút, egynegyed részben pedig a Lafnitz folyó övez. Alaprajza a régi nemesi udvarok mód- jára hosszúkás négyszögű, a keleti oldalon szokatlanúl magas kapu szolgál bejáratúi, melyből később egy ölnyit befalaztak; e mellett emelkedik a faragott kövekből épült öregtorony, melyet magasságának feléig kőfaragó jegyek borítanak; az udvarra nyíló kapuja magasan a föld színe fölött van; szép román tagozatok és faragványok díszítik; az első emelet be van boltozva és onnét a falba elhelyezett lépcső vezet a második emeletbe. Nyugat felé volt a lakóház; most romokban hever, de egyes ajtók és ablakok marad- ványain fölismerhető a XII. század. Nyugat felől egy második, épen oly régi, de kevésbbé gondosan épült öregtorony fejezi be az egészet. Hogy a várépítés Stiriában a XIII. században miként fejlődött, azt nem lehet pontosan megállapítani. Számos vár épült többé-kevésbbé jól vagy roszúl; de nincs elég bizonyíték arra, hogy megmondhassuk, vájjon miben állott a haladás. Ellenben a várépítés révén megismerjük a törvény- hozók nézeteit, föltéve, hogy az osztrák jogról Stiriában is hasonlóképen vélekedtek. E szerint a nyugodt időkben is rosz szellemek tanyáztak a várakban. Azért a várépítés korlátozva volt; kiterjedését oly nagyra szabták, a mennyi elégséges volt a lakók közönséges védelmére. Még a független nemesnek sem volt szabad az uralkodó fejedelem engedelme nélkül „nemesi házat vagy várat44 építeni, hanem szabadságában állott két emeletes magas házat vagy tornyot, de erkély és párta nélkül építeni, s ezt törvényes mélységű és széles árok övezhette. íme tehát ismét találkozunk a régi nemesi udvarral, mely elég védelmet nyújthatott, föltéve, hogy az uralkodó hatalma erős volt. A XIII. században azonban épen ez hiányzott és az uralkodó nélküli idők zavaraiban támadtak ama várak, melyeket az ellen-