Page - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

270 semmiben sem hasonlít a stájerhez, csak épen a hatod ugrásokban. Mi alatt Felső-Stiria mindig a stájer táncznak hódolt szívesebben, a stájer alföldön a kényelmesebb keringő vagy „deutsch" a nép legkedvesebb táncza. Nem oly régen a vidéki lakodalmakon a menüettet is tánczolták, úgy szintén a „Kehraus"-t, meg a vánkostánczot (Polstertanz, kétnegyedes üteny), míg a kardtáncz, az abroncstáncz, a pfannhauser-táncz már csak mint törté- nelmi emlékezetességek mutattatnak be különös alkalmakkor ép úgy, mint példáúl a régi bodzafurulyákat (Holerflöten) és Schwegel-sípokat, a gyökér- kürtöket (Wurzelhörner) és a „fa-gelachter"-t. A tánczzenekar két kis hegedűből, egy kis bőgőből és egy czimbalomból állt; ma már a czimbalom fölötte ritka s fájdalom, az első hegedűt is gyakran valami sipító klarinét helyettesíti. Szükség esetében egy hegedű s a czitera is megteszi, de a mely utóbbi szintén ritkábbá kezd már válni, míg ellenben a sikító sípláda vagy az utálatos harmonika nagyon is használatos. Egyébiránt itt-ott a vidéken is kerül olyan zenekar, a melyben az egyik vagy a másik fúvó rézhang- szernek többé-kevésbbé zajos szerepe van, de a melyet azért a tánczosok .tombolása, dobogása, ujjongása és kurjongatása mégis túlzajong. Mint egykor a czéheknek volt, úgy most sokszor a tűzoltó társúlatoknak van zenekaruk, melyet gyakran tánczmulatságokra is meghívnak ép úgy, mint nagyobb városokban a katonabandát. Mint hajdan, úgy most is szokásban van a vidéken, hogy a tánczos elébe dalol valami nótát a muzsikusnak, a melyre aztán tánczolnak. Ily módon tömérdek tánczdal keletkezett, melyek melódiájokra nézve semmiben sem különböznek a stájer landlertői vagy keringőtől. Az egyéb alkalmakból szerzett úgy nevezett négysoros — vierzeiliger — is rend szerint nyolcz háromnegyed ütenyből áll s többnyire a tánczdalhoz hasonlít. Van azonban két, három vagy hat soros „Schnadahüpfel" is, s ennek aztán hat, tíz tizen- három ütenyű melódiája. Tánczdal, csakhogy szöveg nélkül, a „Jodler" is, melyben kimondhatatlan epedés és búsongás, de a legtisztább életkedv és kéj érzete is a legközvetlenebbül és nagy erővel hangzik föl. Különösen a felvidéknek, mely különben is dalosabb, mint Stiria közepe, vagy déli része, egész kincses háza a pompás jodlereknek, melyeket önmagukban is, de más dalok függelékeként is dalolnak. Ez igazi népdalokon, a tánczdalon, schnadahüpfel-en és jodleren kivűl a városokban úgy, mint a vidéken más népdalokat is énekelnek nagy változatosságban, de ezek zenei alakjáról nem sok mondani való van, mert lényegökben többé-kevésbbé egyeznek az eddig