Page - 287 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

287 tehetség volt a természet lirai rajzolásában kitűnő Zusner Viktor, ki 1874-ben Gráczban halt meg, s kinek alak tekintetében is kifogástalan dalai a maguk nemében a legkedvesebbek közé tartoznak Ausztriában. Mint honi regényíró Lewohl Károly említendő, ki „Schloss Wildon" czímű történeti elbeszélésében (1844) szülőhelyét örökítette meg. Az eddig említett írók és költők még a márczius előtti korszakba tartoznak, noha működésök részben az ötvenes évekbe is átterjed. A meg- változott politikai állapotok, az irodalom terén való fölvilágosodás és az új életnézetek, melyeket az 1848-dik zivataros év teremtett, új költői nemze- déket nevelt Stiriában. Az akkori időből csak egy jött át a mai korba, a közel kilenczven éves Leitner Károly Gottfried lovag; ő valódi példaképe a stájer költőknek; 1820 óta foglalkozik a költészettel; nem felette sokat alkotott, de műveiben kortársait mind alaki, mind tartalmi tekintetben fölülmúlták. Nemes lirai költeményeken kivűl nagy számmal vannak tőle balladák és románczok, melyek igazi goethei szellemben irvák. Leitner dalai a természetről és szerelemről zengenek s egy sincs köztük, melyet jelen- téktelennek lehetne mondani; dala mindig üde maradt, kedélye mindig mély; díszes helyet foglal ő el mind az osztrák, mind a német Parnasszuson. „Költeményei" első gyűjteménye 1825-ben jelent meg; panaszos hangú az az előszó, melyet 1880-ban kiadott novella- és költemény-gyűjteményéhez fűzött. Irt több operaszöveget, s mint tudós a hazai helyrajz, műveltség- történet és életrajzírás terén is föllépett. „Erzherzog Johann Baptist" czímű életirata legjobb életrajza e Stiriára nézve felejthetetlen fejedelemnek. Hamerling Róbert (szül. 1830 Kirchberg am Walde nevű helységben Alsó-Ausztriában), a leggeniálisabb költők egyike, ki egyiránt hatalmában tartja úgy a lira legédesebb hangjait, mint az epikai festés legdúsabb színeit. Egy osztrák költő sem mutathat föl oly hatalmas és magával ragadó lendü- letet, mint Hamerling a „Schwanenlied der Romantik "-ban, sem oly kidom- borító előadást, mint ő „Ahasver in Rom" czímű költeményében; hév és erő ömlik el versein, mint Itália egén, honnan örömest kölcsönöz anyagot epikai költeményeihez. Hamerling hatalmas nyelve hangzatos és nemes, versalkotása egyszerű és szigorú. Soha legcsekélyebb túlkapást sem enged meg magának az alakban, soha le nem írna valami hétköznapi gondolatot. Épen ezért minden legkisebb költeménye egy-egy műremek, mert a dalban is mester, akár rövid rímes verset, akár az általa örömest ápolt hymnusok faját válaszsza, melyben gyakran a dithyrambusi szárnyalásig emelkedik. Még