Page - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

290 Proschko Izidor szintén hazai tárgyakat dolgozott föl, s különösen Tattenbach András összeesküvését adja elő egy regényében. Említendő még mint regény- író Zistler Ferencz, kitől néhány dráma színre is került. Azon költők közül, kik főleg epikai műveket írtak, különösen említendők : Pichler Frigyes, Fischer Vilmos és Schlegel Tamás; az első „Margaretha von Schweden" czímű verses novellájában s egy sereg balladájában erős tehetségnek bizo- nyult; Fischernek „Atlantis" czímű épósza nagy mélységű bölcseleti költe- mény; Schlegel régibb mondai tárgyakat kecses költőiséggel tud alakítani. Mind a három a lírában is föllépett; Fischer ezenkívül novellákat is tett közzé, melyek tiszta világot vetnek tehetségére. Csaknem kizárólag a lira terén mutatnak föl szép sikereket: Dorn Philibert (Lazarini József Philibert báró), Frey Justus és Mayr Tüchler József. Legközelebb Hägen Adolf és Gawalowsky K. W. zengzetes hangokkal énekelték meg a német nép és német nemzeti eszme dicsőségét; az utóbbi szintén ilyen szellemben írta „Egerberg" és „Ramphold Gorenz" czímű költői elbeszéléseit, kiadván 1886-ban egy „Steiermärkisches Dichterbuch"-ot, mely szép válogatott mutatványokkal ismerteti Stiria jelenkori lantos költőit. Wechsler Ernő szép alakú költeményeket alkotott a lirai és epikai téren, melyeket gyakran vadság és komorság jellemez („der unsterbliche Mensch"), melyek azonban mindig mély költői érzésűek. Tüzes érzelmű dalai vannak Halm Margitnak, ki egy regénynyel is föllépett. Rendkívül szeretetre méltó fiatal költőnő Khuenberg Zsófia; eredeti tehetség a próza-alakú mondaköltés terén Erti Emil, ki egész gyűjteményre menő „szerelmi regét" szerzett. Legújabban Salburg Edit grófnő vont magára figyelmet „Der Hochmeister von Marien- burg" és „Der Kronanwalt" czímű drámáival, meg szép alakú „költeményei" gyűjteményével, míg Schnitter János mint epikai költő és húmoros katonai történetek elbeszélője keltett érdeklődést. Drámaírót keveset lehet a leg- újabb időből fölemlíteni. A már előhozottakon kivűl Pichler Frigyes, Rullmann Vilmos, Gallér Ede, Spork E. és Morré Károly írtak és vittek színpadra részint komoly, részint derűit drámai műveket. Nevezetes tehet- ségnek mutatkozott a népszínmű terén különösen Morré, kinek igazi stájer népdrámája, „'s Nullerl", remek jellemrajzolás és Gráczban oly sokszor színre került, mint hazai szerzőnek még egy darabja sem. A „Familie Schneck" és a „Regimentsarzt" szintén dicséretére válnak Morré tehetsé- gének, drámaírói ügyességének és annak a gazdag húmornak, mely a csak közelebb fölszínre emelkedett szerzőben lakik.