Page - 324 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

324 a művészet két sarkpontját, melyek között Stiria építészeti alkotásai egy századon át mozogtak. Német fölfogás jellemzi továbbá Riegersburgban a „Galleria" épületet és egyik-másik kastélyát a tartománynak, sőt még az 1694-ben újjá épített Arnfels kastélyt is. A német irány azonban kezdett kihalni, midőn a század közepén nagyobb építési vállalatokhoz ismét Olasz- országból hoztak mestereket. Az olasz művészek második korszakában legjelentékenyebb mester Domenico Sciassia, kit a szintén olasz származású Pierin Benedek apát hívott meg és rábízta a St.-Lambrecht apátság épületének helyreállítását. Sciassia 1640-től 1644-ig építette e pompás épületet, mely a formák egyöntetűsége tekintetében túltesz Felső- és Alsó-Ausztria dúsgazdag apát- sági épületein. Egyszerűség és nagy arányok volt az elv, mely a művészt vezette. A széles és magas folyosók dongaboltozatának stucco-díszítménye a milyen mértéket tartó, épen olyan kecses, a művész csakis a nyári ebédlő (császárterem) mennyezetén fejtett ki nagy pompát, melyet még fokoz a császároknak medaillonokba festett képmása. 1645-ben a mester az apátsági templom nyugati homlokzatán fehér márványból pompás kaput épített. Sciassia nyilván hatással volt a nyugati chorusnak és a sekrestyének 1643-ban készült pompás díszítésére is. A székek a chorusban, az oltárok és a szekrények a sekrestyében elragadóan szépek, s mondhatjuk, hogy a mester az Alpeseken innen oly sekrestyét alkotott, mely fa burkolat és farag- ványok tekintetében méltán sorakozik Felső-Olaszország híres sekrestyéihez. Sciassia 1644-ben fogott Mária-Czell csúcsíves templom átalakításához. A támpilléreket belevette a templom belsejébe, a mi által a hajók széleseb- bekké váltak, a régi szentélyt pedig lebontá, s az így nyert tért arra használta, hogy a templomot kelet felé két járommal meghosszabbítsa, az utolsó járom fölé pedig kerűlékalakú kupolát emelt. A kupolát tartó pillérek fülkéi, melyekben a szenteknek életnagyságot meghaladó alakjai állanak, a falakban elrendezett páholyok, végűi a hatalmas fő párkány nagyszerű össz- hatása bizonyítják, hogy a mester remekül tudta az épület belsejét tagozni. Sajnos, hogy a fehér meszelés egyhangúsága árt a csarnok szépségének; csakis az 1856-ban színesre festett oldalkápolnát látva, bírjuk elképzelni a hatást, mely a művész szeme előtt lebegett. Sciassia St.-Lambrecht apát- ságban halt meg és a Mária-czelli templomban van eltemetve. A Stiriában dolgozott legjelentékenyebb olasz művészek egyike, a ki több, mint egy félszázaddal azután, hogy Alessandro de Verda a barokk művészetet meg-