Page - 356 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

356 a síkságon nagyobbára kő-törmelékes, míg a halmos és hegyoldali fekvésűek leginkább nehéz talajúak s igen gyakran víz-erek, vad-vizek posványítják el, kivált a réteket. Nem kevésbbé nehezítik és drágítják a mezei gazdál- kodást a gyakori és nagy esők, a zordon szelek, a fagy, a jégeső. E kedve- zőtlen időjárás az oka, hogy a lakosság a mezei munkára alkalmas rövid, néha csak egyes napokra szorítkozó időt oly mohón és teljesen használja föl, a mint csak teheti, sőt külön is kell gondoskodnia, hogy a rosz időjárással valamennyire megküzdhessen. így a felvidéken minden réten ott áll egy külön szín — Heustadl, — hogy a póznákon és ágasokon szárított szénát alkalmas pillanatban fedél alá takaríthassák. Ugyanily póznákon és ága- sokon szárítják a gabnakévéket is, melyek legföljebb 25—30 centiméter átmérőjűek, hogy a siker biztosabb legyen. Ilyen mesterséges szárító- készüléket használnak a középtájú földeken is, csakhogy itt a szénakészletnek a szabadban megoltalmazására vándor színek vannak, melyek négy-hat földbe vert karóból s hordozható tetőből állanak. Lényegesen különbözik ettől a rudas szárító, melyet a sík földön „Harpfett-nak neveznek, s minden szlovén kerületben használnak. A „Harpfeu kőből épített, vagy fából faragott oszlopokon álló, elől félig nyitott szín, melynek léczekből vannak a falai s arra való, hogy a megrakott gabonás szekérnek rosz időben oltalmat nyújtson éjente s hogy benne a mezei terményt száradás végett a léczállványokra aggathassák. E szárítóház, mely sajátságos építésmódjánál fogva is érdekes, Stirián kivűl is föltalálható, a hol vendek laktak valamikor. Nagy kárára van a gazdaságnak az is, hogy az évszakok között alig van átmenet. Alig olvadt el a hótakaró, a növényzet a korán jelentkező hőség hatása alatt azonnal fejlődésnek indúl s ki van téve kivált május havában a hideg esős időnek, hózivatarnak, fagynak, mely gyakran érzékenyen sújtja. Ehhez járúl a munkás kezek nagy hiánya, mivel a munkát inkább biró lakosságnak úgy a férfi, mint a női része szívesebben vállalkozik ipari munkára, mely jobban fizet s a szabad órákban nincs is korlátozó házi rendhez kötve. A mezei munka ellátására leginkább csak gyermekek, erőtelenebbek és öregek maradnak. A földbirtokosnak tehát, nehogy a legsürgősebb munkaidőben segítség nélkül maradjon, birtokához arányítva túlságos nagy számú állandó cselédséget kell tartania házában gyermekeikkel együtt. Aztán e cselédek táplálkozási követeléseikben még nem is szerények, úgy, hogy az egész felvidéken alig mer a gazda tejet, vajat, sajtot vagy