Page - 359 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

359 A szbl'ò-mivelés jellemzi az alvidék gazdaságát, sőt már a középfekvésű vidékek gazdaságára is oly hatást gyakorol, hogy a bortermesztő vidékeken a mezőgazdaságot szinte elhanyagolják mellette. A szőlömívelés dédelgetése annyira megy, hogy gyakran az olyan telkeket is a szőlőhöz csatolják, melyek alanti fekvésűk miatt szólómívelésre épen nem alkalmasak s gyakran szenvednek a fagyoktól. A szőlőtermesztő, vagy egyéb foglalkozású szőlő- birtokos semmi áldozatot nem sajnál a szőlejétől; amaz azért, mivel azt belenevelt hajlamánál fogva egyedüli jövedelemforrásának tekinti; ez utóbbi pedig gyakran azért is, hogy legyen neki valami földbirtoka, a hol családját és barátjait összegyűjthesse, ha valami örvendetes alkalmat kell megünne- pelnie. A mintegy 34.000 hektárra menő szőlőterületnek 75 százaléka az alvidékre, a többi 25 százalék a középtájakra esik. A legismertebb stájer borok a luttenbergi : allerheiliger, eisenthürmi, gomilla, grünaui, hoch- stermetzi, jeruzsálemi, kummersbergi, littenbergi, nachtigalli, oberlutten- bergi és töttenhengsti ; a pettaui: ankensteini, kolossi, sauritschi, stadtbergi és türkenbergi; a marburg-pacheri : brandni, frauheimi, pickeri, radiselli, rittersbergi, schmitzbergi és vinarii ; a windischbüchleri : griechenbergi, klappenbergi, koroschaki, rostbachi és schlossbergi ; a groszsonntagi: rund- schachi, steinlugi és witschenbergi ; a sausali és wisellù Különlegesség a Marburg melletti gamsi ìnuskatdly, a ligisti stainzi és a deutschlandsbergi ^schilcher^. E borok többnyire igen czukrosak vagy bő alkoholtartalmúak s azért nehezen is állják ki a versenyt a piaczon, mely jó közepes bort keres. Leginkább is otthon fogyasztják el meg a szomszéd tartományokban. Az édes borok különösen Bécsben keresett árúk, a hol nagyobbára édes új bor — Heuriger, „karczos" — gyanánt iszszák. A szőlőmívelést általában már nemzedékek óta ugyanazokon a terü- leteken űzik. Kevés kivétellel vegyes fajtákat ültetnek, tekintet nélkül érési idejökre és minóségökre. A termés az utolsó tíz év alatt 6—24 hektolitert tett hektáronkint. A legkisebb termés az 1880-ik évre esik, a legnagyobb 1878-ra. A tíz éves átlag csak 14.3 hektoliterre megy hektáronkint. E csekély termést a fagy, a jégverés s más elemi csapás okozza, a phylloxera pedig, mely Rann és Pettau vidékén egyre jobban terjed, még inkább fogja csökkenteni. A 269.000 hektárra menő rétség több mint egy negyedét teszi a mívelés alatt álló összes földnek s fontos tényezője a mezőgazdaságnak. A tartomány egyes részeit tekintve, a rét a felső, közép és alsó vidéken