Page - 369 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

369 Erdészet és vadászat. Stiriában 1,074.365 hektár van erdővel borítva, a tartomány terüle- tének tehát 47.9 százaléka. Ez erdőség tulajdonosai közül a kisbirtokosok 546.301, a nagybirtokosok, — kik közül a legkisebb 150 hektár ura, — 356.917, az állam 59.754, egyházi intézetek és testületek 57.844, a községek 34.057, a hitbizományok 19.492 hektárnak vannak birtokában. Ez erdők legnagyobb része igazi erdőtalajon áll, részben pedig olyan erdő- területhez tartozik, melyre az erdőtörvény rendelkezése szerint különösen gondos kezelés van megszabva. Ez utóbbi erdők többnyire meredek hegy- oldalakon fekszenek, s belőlük 1.094 hektár a cs. kir. erdőfelügyelőségek által tilalom alá van vetve, 107.447 hektár pedig véderdőkép kezeltetik. Gazdasági beosztás szerint 949.979 hektár szálerdő, 23.445 hektár sarj- és középerdő, 95.786 hektár pedig legelő-erdő. Ezenfölül 5.145 hektár terméketlen terület azzal a megjegyzéssel soroztatott az erdőterületek közé, hogy alkalmas a fatenyésztésre. A felső-stiriai szálerdőkben a fenyvesek az uralkodók, még pedig első sorban a lúczfenyő. E mellé sorakozik a vörösfenyő, a jegenyefenyő, az erdei és havasi fenyő, de ez utóbbi nem külön állományokban, hanem téres állásban a vörös- és lúczfenyőtől kisérve tartja fenn az erdőtenyészet felső határát, mely szerepében a törpe-fenyő sikeresen támogatja. Ritkán akadunk ez erdőkben egy-egy tiszafára, mely már rég áldozatául esett a rablógazda- ságnak, s hordócsap alakjában szolgál a községeknek, vagy bot gyanánt kiséri a téli vadászokat. E helyett a napos, kiélt erdőterületeken megtaláljuk a borókát, mely jobb talajon egész kis fává fejlődik. A lombos fák közül a felvidéken előfordul a bükk, mely a hegyek közt, s kivált meszes talajon különben uralkodó fája a lomboserdőnek, de itt már csak fenyőkkel elegyes erdőkben többnyire oly termőhelyeken található, melyek mezőgazdasági köztes használatra többé nem alkalmasak, s azért nem is ortatnak. A többi lombos fák közül, melyek a felvidéken még említésre méltó számban fordúlnak elő, megemlítjük a kőrist, a juhart, meg a szilfát, mint üde és televényes talajon a bükk kisérőit, és hamvas égerfát, a rezgő nyárt és a nyírfát. Ez utóbbi fanemeket többnyire oly állományokban találjuk, melyek rövid forgókban kerülnek haszonvétel alá, s rendesen sarjadzás útján újúlnak föl. Egyébiránt ezek a fanemek igen gyakran magról kelve telepednek meg st 47