Page - 370 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

370 a tarvágásokban is, ha a galyfa bennhagyatik s elkorhadásából jó televény képzódik, a nyirfa pedig különösen ott, a hol a galyfát a vágásokban el szokták égetni. Föl kell még említenünk a vörös berkenyét, mely szint úgy, mint a havasi fenyő egész a fatenyészet határáig fölhatol, s a havasi égertől támogatva, őrzi az őshegységben ezt a határt. Gyakran ültetik e fanemet az utak mellé, s oly helységek közelében, melyeknek fekvése a gyümölcsfának már nem kedvez. A cserjés lombosok közül, melyek a fel- vidéken egész állományokat alkotólag fordúlnak elő, fölemlíthetjük a mogyoró és a fűz különböző fajait. Lombos fákban az erdőtenyészet egyre gazdagabb, mennél tovább hatolunk Stiria déli részei felé, vagy mennél alább szállunk a magas hegy- ségből s a halomvidék és síkság felé közeledünk, a hol a fenyvesek, ha fajokra nem is, de számra gyérebben lépnek föl. A lombos fatenyészetet e helyeken még többféle tölgy- és hársfaj gazdagítja, aztán a szelíd gesztenye, a gyertyán, a mezei juhar, különböző fűz- és cserjefélék. Még úgy negyven évvel ez előtt a felső-stiriai erdők csak a helyi és az itteni vastermelés szükségeinek kielégítésére szolgáltak. Stiria alsó részeiben hasonló volt az erdők értékesítése, mint a felső részekben, azzal a különbséggel, hogy itt kevésbbé a vas-, s inkább az üvegipar volt a völgyekben elterjedve. Aztán itt a fa fölhasználásának nem is volt oly kizárólag helyi jellege, mint a felvidéken, minthogy a Dráva és Mura folyók lehetővé tették a fának Horvát- és Magyarországba tutajokon való szállítását. Mikor a déli vaspálya éjszaktól délnek keresztül kezdte szelni Stiriát, a fa ennek építése körűi nyert további alkalmazást, s fakereskedők érkeztek éjszak és dél felől, a kik módot nyújtottak a tulajdonosoknak, hogy addig kevés figyelemre méltatott erdeikből is pénzt lássanak. Az idők folyamán szaporodtak a vasútak, s az ásatag kőszéntelepek gyorsabb kiaknázás alá kerültek. E két körülménynek természetes következése az volt, hogy a fakereskedés most már kelet és nyugat felől is eddig érintetlen völgyekbe hatolt be, s a bányatulajdonosok előtt nagyobb tér nyílt, a honnan fabeli szükségüket fedezzék. Ez által az épület- és szerszámfa értéke kétség kivűl emelkedett, de nem a faszéné, melyet az ásatag tüzelő anyag mindinkább kiszorít a vasfínomító és aczélgyárakból s legújabban már az olvasztókból is. S minthogy az üvegipar is pang, Stiria ily módon olyan helyzetbe jut, mely a tulajdonost arra kényszeríti, hogy erdeiben, melyek, mint már említettük, igazi crdőtalajon állanak, másra tehát, mint erdőgazdaságra nem használhatók, inkább épület-és szerszámfát termeszszen.