Page - 376 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

376 elosztását, a mint azt különben csak mérő műszerekkel lehet eltalálni. Ezeken a jeges csúsztatókon, vagy a meglevő földcsúsztatókon eresztik le fagyos tél idején a vágásokból a fát az útakig, a vízi csúsztatókhoz, vagy úsztató patakokhoz, melyek a tovább szállítást lehetővé teszik. A jeges csúsztatókon való faszállítás, a míg a fát leginkább csak szénnek égették és így jóformán mindegy volt, vájjon hosszabb vagy rövidebb hasábokban, többé vagy kevésbbé törött és elforgácsolt darabokban érkezik-e a szénégető helyre, aránylag a legolcsóbb vaia. Jelenleg azonban, mikor a műfa mind nagyobb jelentőségre emelkedik s így arra is figyelemmel kell lenni, hogy a vágásban nagyolva eldarabolt fa mennél sértetlenebb állapotban érkezzék rendeltetési helyére, a jégcsúsztatót imitt-amott már különböző erdei útak pótolják s előre látható, hogy ez nem sokára mindenütt így lesz. Sőt az az idő sincs már messze, a mikor erdei vasútakat és sodronypályákat keilend állítani, ha azt akarják, hogy az erdőgazdaság a vasgyári faszén- fogyasztás elmaradása mellett is jövedelmező maradjon. Mert minden lehető módon azon kell lenni, hogy a műfa termelése, mely most Stiria egész fatermesztésének 25 százalékát teszi, jóval emelkedjék. A vadászat Stiriának magasabb fekvésű hegyeiben régtől fogva olyan sport volt, melyet a vadászat tulajdonosai nem kizárólag maguk űztek, minthogy azokon a cserkészet igen fáradságos, s ha csak egyesek űzik, akkor nagyobb vadászterületekre ki nem terjeszkedhetnek s nagyon nehéz is korlátolt számú vadászokkal nagyobb hajtásokat tartani nemes vadakra és zergékre. A vadászat urai ennélfogva meghívták a vadászatokra a völ- gyekben lakó honoratiorokat, a gyárigazgatókat, papokat, tanítókat, aztán a hivatalnokokat s a módosabb parasztokat is, s mindenki megjelent a gyülekező helyen golyós puskájával és zsinegen vezetett kopóval. A vadásztársaságot azok a parasztok egészítették ki, a kiket a vadászat ura mint úgy nevezett „Reisjagereket" fogadott föl s kiknek a vadászatra kellett felügyelniük. Ily körülmények között természetes volt, hogy a vadá- szati kedv általánossá lett, a mit utóbb még az a ragyogó példa is fokozott, melylyel Stiriának nagy jóltevője, János főherczeg, mint vadász is előljárt, s melylyel ma Ö Felsége, legkegyelmesebb urunk, a valódi vadász e minta- képe, jár elől. Nem csoda tehát, ha a vadászterületek urai s a vadászatok kedvelői e nemes példákat tartva szemök előtt, a vadászatot egyre szak- szerűbben űzik s általában nagyobb gondot fordítanak a vadászat ápolására, így példáúl a vadászterületek urai addig nem sokat törődtek a süketfajd-