Page - 377 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Volume 7

377 vadászattal, míg János főherczeg a vadászat e nemét az Edelschrott melletti erdőkben meg nem honosította s felséges urunk a spitali, neubcrgi és mürz- stegi süketfajd-vadászatok hírét meg nem alapította. Ez idő alatt a legtöbb úri vadász még az enyhe tavaszi hajnalokon is Morpheus karjai közt pihenve „Reisjägerek" által lövette le a dürgó fajdkakasokat. Ma azonban az úri vadászok legnagyobb része is azt találja, hogy az erdőben eltöltött egy-egy szép tavaszi reggel több kellemetlen reggelért kárpótolja az embert még Favágó-kunyhó belseje Felső-Stiriában. akkor is, ha nem kedvez a vadászszerencse. Megemlítjük még, hogy a süketfajd-vadászat föllendülése óta a fatenyészet határán vígan dürgó nyírfajdra is több figyelmet fordítanak. A vadászatnak ez az ága nagyobb testi erőfeszítést kiván, de meg is jutalmaz azzal a nagyszerű látványnyal, melyet a téli merev álmából ébredező természet nyújt a vadásznak enyhe tavaszi hajnalon. Azonban nemcsak a fajdvadászat nyert ily lendületet, de a többi vad- fajokra is kiterjedt a figyelem s így nemcsak a nemes vadban és zergében gazdag brandhofi és weichselbodeni vadászterületek maradtak meg a meráni gróf szakértő vezetése alatt azon a magaslaton, melyre János főherczeg st. 48