Page - 55 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Volume 8/1

55 déssel is, melyet a lakosok Aquilejával űztek. Itt a nori vashámorok bérlői (conductores) emlékkövet állítottak neki, és e hámorok egyik üzletvezetőjétől (procurator) származik a Hohenstein mellett talált s neki szentelt két oltár egyike is. Istentiszteleti szertartásuk hasonlóságánál fogva a rómaiak ezen istennőt Isis-szel hasonlították össze, és Tacitus ugyanezen istennőről tesz a sueveknél is említést. Minthogy különben is a kelták, mint műveltebb nép, a germánokra hatással voltak, föltehető, hogy hasonló isteni tisztelet volt ezeknél is és így nem kell szóelemző játéknak tekintenünk azt, midőn Aventinus bajor történetíró (1521) ezen Tacitus-féle Isist vasasszony — „Frau Eisen" — gyanánt tűnteti föl, a ki Schwab királyt a vas kovácso- lására megtanítja. A gazdasági s olykor történelmi életnek is alapja Noricum belsejében régi időktől fogva a bányászat volt. Féméi tették e tartományt értékessé, és midőn Augustus alatt a római birodalomhoz kapcsoltatott, bányái azonnal ennek tulajdonába vétettek át. Ezeknek kizsákmányolása nyitott a művelő- désnek még a hegységek legfélreesőbb és zordonabb részeibe is útat, sokkal előbb, mintsem ott különben elterjedt volna, és bányászat nélkül a római úthálózat sem ágazott volna szét oly mértékben az egész országra, mint az itt-ott fönmaradt nyomokból látható. Az Itáliát Noricummal összekötő két főút: a régi, a Plöken-szoroson (Monte Croce) át vezetett főút, melyet Octavianus Augustus újra építtetett, Valentinianus és Valens császárok pedig (373) helyreállíttattak, s melynek nyomai a sziklákban máig is láthatók; és a másik, mely a természettől erre legalkalmasabb s az összes alpesi szo- rosok közt a legmélyebb volt, a pontafellai, már sokkal előbb megnyíltak a forgalomnak, hogysem a nori királyság római tartománynyá vált volna; s mivel a római nyelv és szokás nem ellenséges megszállás kíséretében, hanem a kereskedelem útján jelent meg köztük és sehol a hazaival rideg ellentétbe nem lépett : mindenütt meg is honosúlt. Mindamellett a köz- igazgatás Augustus óta a barbár tartományokban szokásos módon volt szervezve. Praefectus, utóbb procurator czímmel bíró és római lovagi állásból származó helytartója, ki később Celeiában (Cilii), kezdetben pedig valószí- nűleg karinthiai földön, Virunumban székelt, vezette a császár nevében a kormányzást. Ennek parancsa alatt állottak a tartomány segédcsapatai és hadügye. Üt illette a törvényhozás és pénzügyi közigazgatás is. Claudius császár óta erkölcsileg a római elem kerekedik fölül, ü alatta nyernek Virunum és Teurnia községek városi jogokat. A kelta szokások szívós