Page - 63 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Volume 8/1

63 Karinthia a német birodalom önálló herczegsége lett. I. Henrik már egy évvel trónra lépte után letétetett, mert az elűzött bajor herczeggel szövet- kezett. Karinthia (a veronai őrgrófsággal) ekkor Ottó (im Wormsfelde) grófé, V. Gergely pápa atyjáé, Ottó lemondása után pedig Bajorországgal együtt újra I. Henriké (983) lett, kinek csakhamar Karinthiával és a veronai őrgrófsággal kellett megelégednie, mivel Veszekedő Henrik visszakapta Bajorországot. Midőn karinthiai Henrik meghalt (989), országa Bajor- országra szállt s csak előbbeni herczegében, Ottóban, kapott ismét (1002?) külön urat, ki II. Henrik császárnak Arduin ivreai őrgróffal folytatott harczaiban nagy szolgálatot tett. Ottót fia, I. Konrád, követte (1004—1011), azután Eppenstein Adalbert, ki 1035-ben állítólagos felségárulás miatt letétetett, végűi II. Konrád az első Konrádnak fia. Midőn II. Konrád gyermektelenül clhúnyt (1039), a herczegi méltóság egy ideig betöltetlen maradt; csak 1047-ben adományozta az országot, melyet magyar hadak ismételve bekalandoztak, III. Henrik császár Veronával együtt Welf sváb grófnak, ki azonban élete végén összeesküvésbe bonyolodott a birodalom feje ellen. A herczegség ismét idegeneké lett, előbb III. Konrádé (Kuno) a lothringeni palotagrófok családjából (1056—1061), azután Zähringen Bertholdé, kiknek egyike sem bírt hatalomra vergődni az országban. Berthold csakhamar kezet fogott IV. Henrik császár ellenségeivel, miért is letétetett (1077). Ekkor Eppenstein Luitpold, kinek atyja, Markward, még Berthold trónra lépte előtt magához ragadhatta a hatalmat Karinthiában, kapta adományúl a herczegséget s tőle örökölte testvére III. Henrik, a ki addig Isztriát s a krajnai őrgrófságot kormányozta. A herczegek hatalma ez időszakban tetemes veszteséget szenvedett azon önállóság gyarapodása következtében, melyre a Karinthiához tartozó őrgrófságok a X. század vége óta emelkedtek, továbbá az egyházi birtoknak a herczegség határain belől való további öregbedése folytán. Az egyházi uradalmak közé, melyek a grófi, valamint a herczegi hatalomtól függet- lenséget élveztek, tartoztak a salzburgi érsekeknek még a Karolingoktól adományozott s a szász uralkodó-házbeli császároktól jelentékenyen gyara- pított birtokai Friesach és Mária-Saal vidékén, a Görschitz- és az alsó Lavant-völgyben, továbbá a II. Henrik császár alapította (1007) bambergi püspökség javai, melyek Feldkirchent, a Villachtól Pontafelig terjedő egész vidéket, Wolfsberget a felső Lavant-völgvgyel stb. felölelték. Az ország leg- előkelőbb s legnagyobb birtokos családai közé számították a XI. században