Page - 80 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Volume 8/1

80 1728-ban Klagenfurtban járt s az országházban fogadta a karinthiaiak hódolatát; ez volt az utolsó hódolat, mely magában az országban ment végbe, míg az utolsó fejedelem, ki azt a herczeg-széken fogadta, 1596-ban II. Ferdinánd volt. VI. Károly alatt ismét vallásos mozgalom támadt, fóleg a Millstatti és Ossiachi tó közötti vidéken. Az evangelikus parasztok, kikben erősebb volt a szülőföldjükhöz való ragaszkodás, mint az a kívánság, hogy nyilvánosan vallhassák hitöket, annak idején csak kevesen vándoroltak ki, de azért tetemes részöknél, habár külsőleg megfeleltek a katholikus egyház követeléseinek, megmaradt a protestáns érzelem. Midőn tehát az említett időben Salzburgból és Tirolból újra kiutasították az evangélikusokat, a száműzöttek sorsa élénk részvétet keltett hitfeleiknél Karinthiában, hol egyre nyíltabban mutatkozott a protestáns szellem. A kormány szigorú intézkedései daczára a vallásos mozgalom még néhány esztendeig eltartott. Alig hogy elnyomták, a VI. Károly utolsó háborúi követelte adók és újonczozások keltettek a paraszt lakosság egy részében elégedetlenséget és izgalmat. Milistatt vidékén a parasztok és cselédek Zopf Pál vezetése alatt összesereglettek, a jezsuitákat a városból kiűzték, magát Millstattot kirabolták, míg Spittal fegyveres polgárai véget nem vetettek a zendülés- nek (1737). A legnagyobb készséggel támogatta Karinthia VI. Károly leányát, Mária Teréziát, midőn ősi örökét nagy számú és hatalmas ellenséggel szemben meg kellett védenie. Szerencsére a harcz vihara Karinthia terü- letét nem érintette, s Mária Terézia negyven esztendei uralkodása alatt az ország belső nyugalma is nagy ritkán lón megzavarva. Paternion, Hermagor vidékén s más helyeken is 1748 óta ismét mozogni kezdett a Protestantismus s a kormány újra kiutasításokat rendelt el. Csak később hagyták abba a szigort az evangélikusok irányában; 1774-ben Mária Terézia megtiltotta, hogy az ő jóváhagyása nélkül bárkit is kiutasítsanak. Ama sok rendeletnek csaknem mindegyike, melyeket a nagy császárné az állam újjászervezése ügyében kibocsátott, Karinthiára szintén jótékony hatással volt, s még ma is ébren tartják a nép szívében a fenkölt uralkodónó emlékét. Ez élénk ragaszkodás abban is kifejezést nyert, hogy midőn Mária Terézia 1765-ben férjével és több gyermekével Klagenfurtba ment, a rendek ott neki emlékszobrot állítottak. Moll Boldizsár készítette ónból a szobrot ; midőn ez pusztúlásnak indult, a Pönninger által érczből öntött szoborral váltották föl, melynek leleplezését 1873-ban Rudolf trónörökös végezte.