Page - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Volume 8/1

88 azonban nem érvényesek, mivel a tapasztalás arra tanít, hogy a világos complexió a test fejlődésével igen sok esetben barnává változik, a mely körülmény határozottan arra vall, hogy Karinthia német lakói egy sötét complexiójú idegen néppel keveredtek. Hogy a győzelmes germánok föl- vették a legyőzöttek vagy legalább beolvasztottak testalkatát, az abból a nagy érzékenységből magyarázható, melyet a festő-anyagban szegény szervezet a festő-anyag iránt tanúsít. A karinthiai németek közt előforduló koponyaalkotások vizsgálata is azt mutatja, hogy itt a tipus tisztaságáról már nem lehet szó; mindenütt, még a legtávolibb helységekben is mindig több tipus fordult elő, noha az egyes formák százalékszámai változtak is. A koponya hoszszának a koponya szélességéhez való aránya szerint 1.546 karinthiai koponya között 34 százalék hosszú fejiì, e közt 5.7 százalék hyperdolichokephal (hossz: szélesség = 100 : 75, vagy még alább), a többi mesokephal (hossz : szélesség = 100 : 75.1 egész 80-ig); 66 százalék pedig rövid fejű, brachykephal s ebből csak 19 százalék hyperbrachykephal (hossz: szélesség = 100: 85 s még alább). HaKarinthiának kizárólag német kerületeit tekintjük, a dolichokephalok arányszáma 1 százalékkal nő, míg a hyperbrachikephaloké apad. Az ily kerületekből megvizsgált 981 koponya közül 35 százalék hosszú fejű (dolichokephal és mesokephal), 65 százalék pedig rövid fejű, de ebből csak 17 százalék a hyperbrachykephal. Ha ezt a Stiriában megállapított ered- ményekkel összevetjük, arra a fölötte figyelemre méltó eredményre jutunk, hogy Karinthiában a hosszú fej formája 10 százalékkal nagyobb arányban fordúl elő, a hyperbrachykephaloké ellenben jelentékenyen csökken. Ezt a jelenséget nem könnyű megmagyarázni, noha némi valószínűséggel föltehet- jük, hogy onnan származik, mert a Karinthiába bevándorló germánok között a dolichokephal elem sűrűbbben volt képviselve. Gondolhatnánk azonban arra is, hogy Karinthiában még a germán világ előtti időkben letelepült dolichokephal nép olvadt bele a lakosságba, a mi meg is egyezne azzal a ténynyel, mely szerint a germán világ előtti korszakból származó azon sírok, melyeket Ausztrián belől tártak föl, többnyire dolichokephal kopo- nyákat tartalmaznak. A kapott számok szerint Karinthia németjeinek csak mintegy két harmadrésze lenne rövid fejű. A hosszú fejűek arányszáma azonban jelentékenyen emelkedik, ha a koponyákat nem a megszokott mesterséges osztályozás szerint sorozzuk, hanem a szemmérték szerinti megítélésnek is tulajdonítunk némi becset. Találunk ugyanis oly koponya-