Page - 118 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Volume 8/1

118 A legények zeneszó mellett, zárt sorokban vonulnak ki a rétre, legelői egy simára gyalult fa-tuskót s azon a különböző versenydíjakat viszi a csapat- vezető. A tuskót sűrű tömegben veszik körűi az ifjak s a játék megkezdődik. A leütendő tárgy egy fehérre meszelt cserépfazék, még pedig rendesen lopott jószág. Az ünnep előtti délután ugyanis addig ólálkodnak a legények a kony- hában, míg az ősi szokást különben jól ismerő s azért tán szántszándékkal vigyázatlan gazdasszony háta mögött egy fazekat elcsenhetnek. A verseny- díjakra kellő pénzt s a közös dáridó költségét a legények adják össze. A felső Gail-völgy némely hegyi patak mentén egy egészen sajátságos ünnepet ülnek, a patakünnep-ok (Bachfeiertag). Valamely borús hétköznapon délelőtt az egész falu lakossága megjelen a templomban, hogy ott a „Schar- messett nevű ájtatosságot végezze. E mise neve a közadakozás útján („scharen", azaz sammeln) beszedett misedíjra vonatkozik. Délután pedig harangszó mellett s imádkozva járdalnak egy fakereszt után a kavicscsal és hegyomladékkal borított patakpart mentén. Az őszi aratás és szüret végével Karinthiában több helyütt arató- vagy szüreti ünnepeket tartanak, a melyekben úgy a legények, mint a leányok is részt vesznek. Valamely csinos hajadon jelképezi Cerest, egy vaskos ifjú pedig Bacchust, s a terméssel gazdagon megrakott szekér után lépdelnek az aratónők és kaszások. Újjongó tilolónők és havasi pásztornők sem hiányoz- nak e díszmenetből. Alpesi vidéken a marhának június 15-ére eső felhajtása és szeptember 8-án történő lehajtása is bizonyos ünnepélyességgel jár. A pásztor felhajtja a kitelelt üszőket, tinókat és süldőket. A kolompos tehén koszorúkkal van fölczifrázva. Indúlás előtt a gazda mindenik marhának szentelt sót, egy fűzfa- (úgy nevezett pálma-) barkát s Szent-János-bort ád be, aztán Szent- István- vagy vízkereszt-napi szentelt vízzel hinti meg valamennyit, hogy a lábas jószágnak fönn az Alpesen semmi baja ne essék. A menetet a havasi pásztornő zárja be kis szekerével („Almgratlan"). A leterelésnél („abfödeln") a pásztorfiúk erősen durrogtatják ostoraikat, a marha havasi virágokkal van fölékesítve, s csak az alpesi kunyhó („Schwoaghüttn") megáldása és bezárása után indúl völgynek a menet. Da Summa geht urna A nyárnak már vége, und sLab fallt vom Barn, A fa lombja lehull, und hiaz ziagn die lustign S a víg alpesi gazda Sennderleut ham. \ A völgybe vonúL