Page - 304 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

304 maradt fönn az egykori háztartás hulladékaiból és egyéb, véletlenül a tóba hullott tárgyakból álló azon kultur-réteg, mely világos bizonyságot tesz az egykor e lápban czölöpökön állott emberi lakásokról, azon korból, mikor az ember a fémeket még nem ismerte és pusztán kő meg csont szerszámokat használt. A Brunndorf mellett fölkutatott czölöpépítmény, mely az egykori tó déli szélén, a sekély parttól mintegy 250 méternyire állott, csupán egy része annak a háztelepnek, mely e szigetekben gazdag víz fölött épült; a fönmaradt nyomokból következtetve, várható, hogy e tőzegtalajnak további ásogatása alkalmával még sok más czölöpépítményi háztelep is fog előkerülni, hasonlóan azon számos telepekhez, melyeket a nagy német és svájczi tavakban találtak. Ezen lakóhelyek, melyek egyes kisebb csoportokban állottak, nemcsak nyáron voltak népesek, hanem télen is, mit az éneklő hattyúnak a kultur- rétegben gyakran föltalálható csontjai is bizonyítanak. Ezen, éjszakról jövő téli vendég még mostanság is el-ellátogat a Laibach körüli tőzeges mocsarakra. A gödénynek, kormoránnak, darunak, gólyának, gémnek, vadkacsának és más madaraknak szintén gyakran előfordúló csontjai talán ezen vízi szárnya- soknak a tó védett öbleiben volt költő helyeiről származnak. Halászat, vadászat és baromtenyésztés volt a lakosság fő foglalkozása. A halászatot részint hálókkal űzték, melyeket a szarvasagancs ágaiból készült erős tűkkel kötöttek és a tófenékre a nagy számmal előkerülő cserépből égetett orsó- szerű hálósulyokkal bocsátottak le ; részint pedig nagyobb ragadozó halak, mint lazaczok és csukák fogására sajátságos, a szarvas-agancs hegyeiből készült, kis hal alakú, középen a zsineg áthúzására lyukkal ellátott horgokat használtak. Krajnának ezen őskori, ma már eltűnt állatvilágához tartozott még a már említetteken kivűl az ősmarha, a jávorgím s a vadkecske is; e három állatnak csak igen kevés csontját találták, de annál több vidra- és bölény- csontot. A bölényt vermekben foghatták, nagyobb részint fiatalon, bár óriási állatok tülkei, koponyarészei, gerincz- és lábszárcsontjai is kerültek elő, melyek nagyságra nézve azon Kr. után VI. században itt elejtett vadakéihoz hasonlíthattak, melyekről a longobárd történetíró, Paulus Diaconus, tesz említést. Azt írja ugyanis, hogy beszéltek neki egy, a mai Birnbaumerwald egyik ormán, a Königsbergen elejtett olyan nagy bölényről, melynek bőrén 15 ember elfekhetett volna egymás mellett. Vidratanyák a tóba folyó