Page - 339 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

339 folytatott hosszadalmas tárgyalásokból álltak, melyek azonban rendesen kézzel fogható eredmény nélkül maradtak. Cserben hagyatva a császártól és a birodalomtól, maga a nép gondoskodott keserves ínségében czélhoz vezető védelmi intézkedésekről. A török betörések leginkább azért voltak pusztítók, mert hihetetlen gyorsasággal történtek — az ellenség lóháton járt — sa népet teljes készületlenül és védtelenül találták. Hogy a meg- rohanás ellen legalább részben oltalmazzák magukat, s életöket és vagyonukat megvédjék a rabló nép ellen: 1471 óta Krajnában mindenütt úgy nevezett „ táborok "-at emeltek, azaz tornyokat és sánczokat könnyebben elérhető és megvédhető magaslatokon. E helyek szolgáltak hirtelen támadáskor mene- dékül. Egyes templomokat is magas kőfallal és erődített tornyokkal láttak el s ekképen táborrá alakítottak át. Minthogy az ellenség hosszasabb ostromba nem bocsátkozott, e táborok a szorongatott népességnek gyakran biztos menedéket nyújtottak. Ez erődítmények helyét még ma napság is jelzik a „Taboru-nak nevezett helységek és romok egész Krajnában a Kulpától a Karavankákig, a Szávától az Isonzo vizéig. Dürrenkrainban, Gutenfeldben, a reifnitzi völgyben, Planina, Zirknitz és Adelsberg környékén a lakosok marháikkal és más ingó jószágaikkal gyakran a Karszt barlangjaiba mene- kültek. Hogy a török betörésről a nép mindenütt gyorsan értesüljön s megtudja a veszélyt, mely fenyegeti, a hegyeken jelző tüzeket gyújtottak s vészlövéseket tettek. Még ma is számos, rendesen gyönyörű kilátást nyújtó s „grmada"-nak (máglya) nevezett hegyorom jelzi a Kulpától az Alpesekig az ilyen vésztüzek egykori állomását. De mindezek az intézkedések csekély védelmet nyújtottak a török betörések ellen, melyek évről-évre bizonyos szabályszerűséggel ismétlődtek. Rövid, egyszerű szavakban rajzolják az egykorú krónikások e betöréseket s a rombolást és vadállati kegyetlenséget, mely ezekkel járt. Meghatóan vázol- ják a rendek 1474-ben IV. Sixtus pápához intézett levelökben a tartomány állapotát. „Senki sem nyújt segítséget; nyolez betöréssel dúlták, pusztították, perzselték föl a törökök a tartományt; ha segélyt nem kapunk, nekünk: Krajna, a vindus őrgrófság, Möttling, Isztria, a Karszt és még sok más velünk határos s hasonló Ínséget szenvedő keresztény tartomány, uradalom és vidék lakóinak nem marad más hátra, mint országunkat, városainkat és várainkat üresen hagyni és szülőföldünkről elbujdosni." Természetes, hogy a nyomor és inség ez éveiben haladásnak, polgárosító munkának, szellemi életnek nyoma sem található Krajnában. 43*