Page - 344 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

344 belső párttusák mellett ismételten ozmán betörések sújtották Krajnát s nem engedtek nyugalmat sem a köznépnek, sem a rendeknek. Ezek minden törekvése a lelkiismereti szabadság biztosítása mellett a honvédelemre irányúit s különösen az ő, 1520 óta folytonosan megújuló kéréseik és sürgetéseik szolgáltak indító okúi a későbbi katonai határőrvidék szerve- zésére. Sok gondot okozott a krajnai rendeknek az „uskokok", boszniai menekültek elhelyezése, kik Alsó-Krajnában és a Karszton terjeszkedtek szét s valóságos országos csapássá kezdtek fajúlni, míg végűi szerencsésen a sumberaki (Sichelburg) és maichaui uradalmakban állandó lakóhelyet nem kaptak, hol új bevándorlókkal megszaporodva, mint kémek és végbeli zsoldosok derekas szolgálatokat tettek. E harczias időknek nem egy hőse most is él a lakosság emlékezetében. A népdalok mind e mai napig zengik a Lambergek és Rauberek, de főleg Kazianer János vitézi tetteit. Ezeken kivűl főleg a horvát végekben Thurn Erasmus s 1539 óta Lenkovics János tűntette ki magát. Ez utóbbi vezetése alatt új hőse támadt az országnak a jeles Auersperg Herbartban, ki tizennyolez éves kora óta vitézül küzdött az ellenséggel a határon, melynek védelme később egészen az ő kipróbált kezére bízatott. E mellett mint a tartomány főkapitánya (1566—1574) a fölötte viharos időkben a leg- nagyobb hatást gyakorolta a belügyek, kivált a reformáczió menetére, míg a Radonja vízénél Budackinál vívott ütközetben, 1575 szeptember 2 2-én társával, Weichselburg Frigyessel együtt, hősiesen harczolva el nem esett. A budackii szerencsétlen csata, mely után a törökök ismét pusztító betörést tettek Krajnába, a rendeket arra ösztönzé, hogy újabb vér- és pénzbeli áldozatot hozzanak a honvédelemért. A brucki országgyűlésen azon új honvédelmi rendtartás tárgyalásakor, mely a nemesség és a nép általános hadkötelezettségén nyugodott, nagy áldozókészséget tanúsítottak s öt évre 94.000 forint fizetését vállalták el. Károlyváros vára építéséhez (1578) hasonlóképen teljes 50.000 forinttal járultak, noha ez erősség fölépítésével a krajnai Rudolfswerth, mely addig fegyverrel és élelmi szerrel szokta a végeket ellátni, keresetében egész az elszegényedésig megkárosúlt. De mindez az áldozat nem tarthatta távol a törököt az ország határaitól. Az 1578., 1584. és 1592. években újabb török betörések és dúlások történtek s az utóbbi évben a károly városi csatatért 4.000 keresztény holtteste borította. 1592 június 10-én Bihács, e fontos végvár, Hasszán boszniai pasa kezébe került, ki a következő évben megjelent Sziszeknél. 18.000 emberrel ütött