Page - 366 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

366 szerűbb a dolog, meg az egyes vidékek szerint is többféle különbség tapasztalható a lakodalmi szokásokban. Általánosan azonban az a szokás, hogy a házasulandó előbb egy kérőt (snubaí) küld maga előtt, csak aztán lép föl személyesen, ha ezt kedvezően fogadták. A hívogatók rendesen csak virág- és pántlika-díszt viselnek; szegényebb sorsúaknái e díszítésről egy felől a vőlegény (zenin) és a vőfély (drug), más felől pedig a menyasszony (nevesta) és a nyoszolyóleány (druzica) gondoskodnak. Ilyen helyeken a „vojarna" (nászasszony) tisztét is magának a vőlegénynek, vagy a menyasszonynak anyja végzi. A „starejsinátt-nak azonban sehol sem szabad hiányoznia, s ez rendesen valamely élemedett, eleven eszű férfi, a ki az egész lakodalom rendezésére legalkalmasabb. — A menyasszony ruhája nem fehér, hanem lehet akárminő más, világos vagy sötét, de szabály szerint mindig csak egy színű. Hajába azonban tarka szalagok vannak fonva s közbe-közbe rozmarinszálak tűzdelve. Mentül alább megyünk Krajna déli és délkeleti vidékén, annál felötlőbb a tarka színek uralkodása, mely fő divatozását a Kulpa mellett éri el. A menyasszony, a fehér-krajnaiaknál egy sajátszerű aranyfüsttel és üveggyöngyökkel ékes fejdíszt (sapelj) visel, míg a tartomány belsejében rozmarinszálak mellett legfölebb még egy fekete bársony homlok-szalagot látunk a hajában. A hol több muzsikusra nem telik, ott egy hegedűssel (godec) is beérik, a ki ilyenkor rendesen a mulattató szerepét is magára vállalja, s mindenféle tréfás adomákkal (godőeva=hegedűsmondókák), gúnydalokkal (zabavljice) fűszerezi a lakomát azonkívül, hogy a talp alá valót húzza. Ö indítja meg ilyenkor, összetört konyhaedényekkel fölszerelve s furcsán nekiöltözködve, a szakácsné javára való gyűjtést is, a mikor a maga számára is szedeget tréfás kérege- téssel egy kis borra valót. Egyszerűbb házaknál az egész lakodalom termé- szetesen nem tart tovább egy napnál. Ha valaki másodszor házasodik, elég gyakran megtörténik, hogy a pajkos ifjúság macskazenével kiséri az esküvőre menőket. A lakodalmas ház körűi ólálkodó úgynevezett „szegleten ácsorgók" (voglaiji) is minden kigondolható csúfolódást és kötekedést visznek végbe mindaddig, a míg bőven osztott borral le nem kenyerezik őket. A lakoma itt dúsabb, amott kevésbbé bőséges; ez is a házasfelek vagyoni állapotával arányos; a kölcsönös nászajándékok azonban többnyire csak selyemkendőkből állanak, s a jegygyűrűk is elég gyakran csak ezüstből vannak. Mert a szlovén, ha az evésben-ivásban nem mindig mértékletes is, egyébként és általában takarékosnak mondható; közmondása is azt tartja,