Page - 368 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

368 Az áldott állapotban levő asszonyok sokszor egész a legutolsó perczig ki nem állnak a gyakran elég kemény munkából ; mikor pedig elérkezik az órája, rendesen csak az édes anyja, vagy valamely idősb asszony van segít- ségére a vajúdónak. A férjnek, még a legszegényebbnek is, gondja van ilyenkor arra, hogy a gyerekágyas borral erősíthesse magát. Gyermekeit a krajnai nagyon szereti s a szaporaságtól sem idegenkedik, azzal vigasztalván magát, hogy „tíz helyre-gyerek annyi, mint tizenegy szerencsés eset". Feleségét annál többre becsüli, mennél jobban megvan áldva a ház magzatokkal. De különösebb ápolásban azért nem részesíti a gyermekeket, legfölebb, hogy egy egész esztendőn át szoptatja a csecsemőt az édes anyja; a mondai Klepec és Stempihar nevű hősökről azt regélik, hogy hét esztendős korukig szítták anyjuk tejét. Az első években egy ingben futkos az apróság, s nem igen törődnek nevelésével többet, mint hogy az anyjától megtanúl imádkozni. Már öt-hat éves korukban pász- torokúi használják őket, különösen ott, a hol nincs a háznál nehezebb munkából már kiaggott öreg, a ki e munkát ellássa. Községi pásztorok ugyanis Krajnában nincsenek. így tehát a gyermekeknek és öregeknek is kijut a részük a dologból; mert a szlovén általában nagy ellensége a semmit- tevésnek s a tétlenséget az „ördög hálójáénak nevezi. A feleségét sem a táncz közben, hanem a munkánál ismerte ki, mert a másutt szokásos ablak alá járogatás (Fensterln) náluk nem divat. A legény a leánynyal, a kire szemét vetette, rendesen a fonóban találkozik, a hol lehetőleg segít neki munkájában. Azért követeli aztán családapai tekintélyével is, hogy legalább az enyhe évszakokban egész háznépe hozzá lásson a dologhoz, a gyermekeket sem véve ki. Marad azért ezeknek még mindig elég idejük arra is, hogy ifjú korukat élvezzék s kortársaikkal mulassanak. Krajnában a legkedveltebb gyermekjátékok közé tartozik a fára-mászás, különösen az űrnapján állítani szokott májusfa (mlaj) megmászása; azután a bírójáték, a melynél látatlanba kell kitalálnia a középen állónak, hogy ki ütötte meg; továbbá a „sólanje" nevű földbe rótt vonásoknak féllábbal való keresztül ugrása; a labdaütés (zogo biti), a pilinczkézés (klinckati), a golyócskázás (frnikoli igzati), a valakitől választott szín kitalálásában álló társasjáték (Farbenspiel), stb. A tél beálltával mindenek előtt a Mikulás- ünnep érdekli a gyermekeket; bármint rettegnek is a kifordított bundába öltözött, fekete álarezot és hatalmas ökörszarvakat viselő és lánczokkal csörömpölő krampuszoktól (parkeljni); remegve és megzavarodva válaszol-