Page - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

398 A várépítkezésnek ezen utóbbi alakzata vált általánossá azon nagyobb várkastélyok építésénél, melyeket a török berohanásai utáni időben emeltek. Midőn végre nyugodtabb idők következtek be, az épületeknél többé nem az ellentálló képesség játszotta a legfőbb szerepet, s ezért várhelyekűl lapályos területeket választottak, a lejtős szárnyak egyenes vonalúakká szélesültek ki, az épület alaprajza szabályszerű négyszöggé vált, az emeleteket egyforma magasra emelték, a falakat áttörő nyílások nagyobbakká és számosabbaká lettek s a saroktornyok már pusztán díszítő rendeltetéssel bírtak, mert a védelmi tekintetet a pompázás váltotta föl. A községek, a folyóvíz éltető eleméhez kötve, patakok és folyók mentén fekszenek. A hol a folyók a völgyek fenekén mostak maguknak mély medret, mint Felső-Krajna síkságán a Száva, Kanker és Zeier, ott a községek a völgyek széleire települtek, s a vizek közt kiterjedő mívelt földeken egész órajárásnyira sincsenek házak. A keskenyebb völgyekben és halmos vidékeken a déli fekvésű oldalakat keresték ki. Alsó- és Felső-Krajna katlanszerü völgyeiben, hol a vizek rövid folyásuk után a földbe vesznek el, hogy valamelyik hegynek a túlsó oldalán bukkanjanak ismét elő, a nagyobb községek a tágasabb völgyterűleteken és a fensíkokon fekszenek, a nagy számú tanyák pedig a csekélyebb horpadásokban vannak szétszórva. Két folyóvíz egyesülésénél, sőt gyakran — mint Krainburg, Neumarktl, Bischoflack — a két víz által befogott sarokban fekszenek a mezővárosok és városkák. Észrevehető még rajtuk, hogy a község helyének kiszemelésé- nél, keletkezésük idején, a XII. és XIII. században, első sorban a külső oltalomra, elegendő védelemre voltak tekintettel; egy-egy meredek párkányú fensík, vagy olyan hely, mely háttal valamely nehezen megmászható hegynek támaszkodott, különösen alkalmasnak látszott e végre, és tetemesen csök- kentette a csak kőfalakkal védendő oldalak hoszszát. Szűk helyen szorongva csoportosúltak az ilyen községek keskeny homlokzatú házai egy hosszabb, piaczczá szélesült út körűi, melylyel egy, vagy két keskeny útcza halad egyközűen, s melyeket amavval kis keresztsikátorok kötnek össze; egyedül a kastély és a templom épületei terjeszkednek ki egy kissé tágasabban. A mi a régi időben haszon volt, t. i. a területnek a védekezést megkönnyítő alakúlása, az élet megváltozott körülményei között bajjá, akadálylyá válto- zott, mely egyéb okokkal együtt gátolja az ilyen községek terjeszkedését. A körűizáró falak eltűnését kivéve, az ilyen városkának most sem más a képe, mint a minő volt felvirágozásának idején, a XV. vagy XVI. században.