Page - 407 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

407 tésű bécsi püspököt és egyúttal 1. Miksa császár karmesterét kell említenünk, a kit jeles zeneművésznek ismertek kortársai. Slatkonia 1477-ben lett császári udvari káplán Bécsben, 1503-ban laibachi főkáptalani préposttá, majd az isztriai Pedena püspökévé lett, s mint ilyen egyúttal a rudolfswcrti prépostság haszonélvezetét is bírta, 1514-ben pedig a bécsi püspöki székbe emelkedett, a melyen 1522 április 26-án halt meg, mint a bécsi Szent-István-templomban látható sirfölírata bizonyítja. Arczképe ott látható a Szent-István-templom szentélyének kanonoki üléseit díszítő 18 mellkép között. Azon időben egyáltalában nem volt ritkaság, hogy magasabb egyházi méltóságok állottak a bécsi császári udvar zenekara élén, így például Slatkonián kivűl még Textor Orbán, a későbbi laibachi püspök, a ki udvari káplán korában vezette a nevezett zenekart, nemkülönben Arnoldus de Prugkh, a hírneves zene- szerző s a laibachi székesegyház főesperese. Prugkhi Arnold (olaszosan Arnoldo de Ponto) 1480-ban született Brüggében; nem tudni, mi módon került Laibachba, hol 1530-ban székes- egyházi esperes, később pedig Bécsben a császári udvari zenekar fókarmestere („obrister Capellmeister P r u g k h i A r n o l d c i n l é k é r m c . der kaiserlichen Hofmusikcapellett) lett, s mint ilyen halt meg 1545-ben. Szerzeményeiben, melyek motettekből, hymnu- sokból és énekekből, köztük Luther énekeiből is állanak, — dicsérik a mesteri ellenpontozást. Műveinek évszámozott kiadásai 1533-tól 1544-ig terjednek. Prugkhi nem volt krajnai születésű, de már kétségtelenül ilyennek tekintendő Krajna leghíresebb zeneszerzője, a ki egyúttal a XVI. század második felének egyik legjelesb kontrapunktistája, Jacobus Gallus, német nevén Hänel, vagy Handl Jakab. Az összes zenetörténet-írók egyetértenek abban, hogy Gallus Krajnában született, noha születése helyét nem tudják megmondani. Biztos tudomás szerint 1550 körűi született jó módú szüléktől; ifjú korában az olmützi püspök karmestere lett, igen kedvező körülmények közt élt, kora legderekabb és legműveltebb emberei közé tartozott, s egy Márton nevű fiút hagyva hátra, 1591 július 4-én halt meg Prágában. A strahowi könyvtárban egész gyűjteménye olvasható a halála alkalmából írt költeményeknek, s ezek megannyi ékesen szóló bizonyítékai a köz- szeretetnek, melyet Gallus élvezett. 1588-ban a császártól tíz évre terjedő szabadalmat nyert müvei kiadására. Szerzeményeiben dicsérik a nagy