Page - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2
Image of the Page - 432 -
Text of the Page - 432 -
432
elhagyott leány, hogy: hiszen van már neki más szeretője, a ki feje-
vánkosánál ül. Csak a harmadik hívásra megy el, s ekkor végre elválik
a haldoklónak lelke testétől és galamb képében az égbe száll. — A leány-
gyilkos Ulingerről szóló ballada is honos Gottscheeben, még pedig ama
szép változattal, hogy a lovag a megszöktetett leány ama kérdésére: mit
búgnak a galambok (t. i. azt búgják, hogy a lovag már tizenegy szüzet
meggyilkolt), ezt adja válaszúi : olyan nótát énekelnek, a milyen épen
az országban járatos ! — Irodalmi tekintetből azonban a legbecsesb az a
népballada, a mely Bürger „Lenorett-jének tárgyát szolgáltatta. Habár
e balladának Gottscheeben énekelt változata nem ismeri a Lenore nevet
s a szövege is egészen önálló eltéréseket mutat, azért helyenkint mégis
szórúl-szóra való egyezések is találkoznak benne a másvidéki teljesb válto-
zattal és Bürgernek ezen alapúló balladájával, melynek hatását különben az
egészen egyszerű, naiv eredetiségű népies hang, mely benne végig uralkodó,
teljesen kizárja. A ballada különben így szól :
Egy leánynak szeretőjét Fehér kezét megragadja,
Besorozták katonának. S felkap véle jó lovára ;
Háborúba megy a legény, ; Azzal sebten elvágtatnak.
Búcsúzáskor szól a lányka : Mondd csak, félsz-e, szép angyalom ?
Hű szeretőm, gyere vissza, Avagy nem félsz, mondd, galambom ?
Akár élve, akár halva, Hogyan félnék, miért félnék,
Hirt mondani jöjj vissza! Ha te itt vagy mellettem?
Bekopogtat az ablakon : j A holdvilág szépen ragyog,
Alszol, avagy ébren vagy még, Halkan vágtat a sok halott!
Monddsza, kedves kis galambom? í Vágtatnak a kápolnához,
Nem alszom én, hű kedvesem, í Benn a gyöpös temetőben.
Ébren várlak, mindig ébren. í Szól a lánynak szeretője:
Gyere ki, gyere ki, édes lelkem. Félre, félre, te márványkő,
S a lány kiment hozzája. ! S te sötét föld, hasadj meg!
Nyeld el, föld, a halottakat,
De az élőt, azt ne bántsad!
Mire felviradt a hajnal,
Nem értett egy élő lelket,
Nem ismert egy élő embert
Hét év múlt el, míg haza ért,
Hét esztendő s három nap.
Az utolsó (nyilván csak később hozzá toldott) versszak úgy értendő,
hogy az élve visszamaradt leány a holt szerető eltűnése után hazájától messze
back to the
book Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Karinthia és Krajna (Krajna)
- Volume
- 8/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1891
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 16.17 x 21.97 cm
- Pages
- 274
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch