Page - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

444 Ez idő tájban a szlovén nyelvnek már a színpad felé is egyengetni kezdték az útját, a mennyiben Laibachban az olasz operák előadása alkal- mával gyakran szlovén dalokat szőttek be az idegen szöveg és dallamok közé, a mivel mindig zajos sikert arattak. Nem sokára ugyan e színpadon a társadalom legelőbbkelő köreiből való műkedvelők ismételten egész drámai előadásokkal tettek kísérletet, s az egykorú kritika azon kijelentésbe foglalja össze Ítéletét, hogy ez előadások mindenkit meggyőzhettek arról, mily sima, hajlékony, dallamos és — ha kell — erős a szlovén nyelv, s hogy egészen jól hangzik Thalia ajkain. E bírálat első sorban a hazai történetírás terén kiváló érdemű Linhart Antal (1756—1795) fordításában színre került két vígjátékra vonatkozik (az egyik Beaumarchais „La folle journée ou le mariage de Figaro", a másik pedig Richternek „die Feldmühle" czímű darabja), melyek különben korántsem szolgai fordításai az eredetieknek, hanem a tárgynak egészen a saját nemzeti élet szokásai és világnézete gondos figyelembevételével készült átdolgozásai, miért még mai nap sem tűntek le egészen a műsorról. Az említett reformok és utóbb a franczia forradalom elveinek és eszméi- nek hatása alatt indúl meg Linhart, Kumerdej (1738—1805) és Japel György (1744—1807) nyomain a szlovén irodalom újjászületésének kor- szaka. A szellemi látáskör mindegyre tágúl és lassankint mind jobb ízlés fejlődik. A nyelv szemlátomást gazdagodik, tisztúl és egyre simábbá válik, a mint ez már a Japel, Kumerdej s még mások közremunkálásával készült második teljes bibliafordításon is meglátszik, a következő évek termékein pedig mindinkább szembetűnővé válik. A mi pedig az addig úgy alaki, mint tartalmi tekintetben csekély kivétellel meglehetősen gyarló költői alkotásokat illeti, ezentúl e téren is kétségtelen emelkedés tapasztalható. |apel a szlovén nyelv rhythmikájának alapelveit egységes rendszerbe foglalja, illetőleg saját költeményeiben és utánzataiban a leghatékonyabb példaadással tanítja azok alkalmazását. Az első kiválóbb költő Vodnik Bálint (szül. 1758 febr. 3-án Siskában, Laibach mellett, meghalt 1819 január 8-án Laibachban), a szlovén irodalom egyik legszeretetreméltóbb alakja. A laibachi jezsuitáknál végzett gymna- siumi tanúlmányai után papi pályára lépett s évek hosszú során át élt e hivatásának hazája legregényesebb vidékén, a természeti szépségekben oly gazdag Felső-Krajnában, hol az ilyenek iránt kiváló fogékonyságú lelkületének elég alkalma nyílt élénk színezetű költői képekben visszatükröztetni a termé-