Page - 4 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

4 hegye meredek sziklás homlokát egészen a partjára tolja ki. Azután jobb oldalán is hátrább vonulnak és letörpűlnek a hegyek, a folyó kényelmesen kiszélesedhetik, sót ketté ágazva Csepel szigetét alkotja. De az emberek elzárták a bal ágát s leginkább csak téli kikötőül használják, jobb oldalán a hegyek még egyszer a partjáig nyomulnak, de Erden alúl végképen eltűnnek, s innen kezdve lapályon hömpölygeti habjait a Duna s egészen Vukovárig megtartja déli irányát, ott a szerémi hegysor állja el útját és arra kényszeríti, hogy keletre fordúljon s a vele egyesülő Dráva irányát kövesse. Zimony és Nándor-Fehérvár között a Száva ömlik beléje; jobb partja egészen Zimonyig szakadásos és magasabb, mint a bal partja; Nándor- Fehérvárnál már a szerbországi hegyek kiágazásai szegélyezik jobb oldalát, ellenben bal oldalán még mindig mocsáros lapályok terülnek. Titclnél a Tiszát, alább a Temcst fogadja ölébe a Duna, azután nem sokára befordul ama felséges sziklaszorosba, mely egész pályafutásának legszebb része s melyből Orsovánál kiérvén, egyszersmind búcsút vesz hazánk határaitól. A Duna e szerint a Kárpátok hegyövével ellenkező hajlatot képez s az Alföldet nyugat és dél felől határolja, míg a Kárpátok hegykoszorúja az Alföld éjszaknyugati, éjszaki és keleti széleit övezi. A nagy síkságot közvetetlenűl jobbára trachit «hegyek szegélyezik, melyek a hajdani tenger partszélein tolúltak ki. Az ekképen körülhatárolt Alföld hosszúkás négy- szögben terül el, mely éjszakon kissé keletre hajlik. A Tisza e négyszöget majdnem a közepén szeli át; Nagy-Szőllósnél elbúcsúzván a hegyektől, a Szamos torkolatáig nyugatnak, azután éjszaknak tart Csapig, onnan dél- nyugatra, Szolnoktól kezdve pedig délre folyik egészen a torkolatáig. Mintegy 90.000 • kilométer területet foglal el az Alföld; egészben véve éjszakról délre lejtősödik, de a keleti és nyugati szélei felől a közepe felé is billen, legmélyebb vonalát épen fő folyójának, t. i. a Tiszának medre jelöli meg. Ugyanazon szélesség alatt a Duna medre jóval magasabb mint a Tiszáé, lejtése is nagyojbb, azért a Duna sebesebben folyik, mint a lomhán ide-oda kigyódzó Tisza. Nagyjából tekintve, úgy látszik, mintha az Alföld sima, egyhangú síkság volna; de ha közelebbről vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy különböző magasságú síkokból áll. A magasabb és alacsonyabb síkok szabálytalan görbe vonalokban elhúzódó határszélekkel olvadnak egymásba. Legmélyeb- ben az a sík fekszik, a melyen a Tisza, Berettyó, a hármas Körös s az alsó Temes feltűnő lassúsággal kigyódzanak végig. Ezt a legalacsonyabb síkot