Page - 7 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

7 Az Alföld egyes vidékei nemcsak domborzati, hanem más tekintetben is különböznek egymástól. Más arczulata van a Duna és Tisza közének, más a Tisza mellékeinek s a Maros és Duna közének. A Duna és Tisza köze általán véve szárazabb és homokosabb ; egyetlen egy jelentős folyóvíz sem futja át, de keleti és nyugati szélein a Tisza és Duna árterébe eső posványok, turjánok vagy tócsák és őrjegek vagy ingoványok nyúlnak el. A Cserhát délkeleti nyúlványai a budapest-czeglédi vasút vonaláig terjednek, ezekhez csatlakoznak azok a hullámszerű domb- sorok, melyek hármas ágban délre vonúlnak. Az egyik ág Czegléd és Alberti vidékéről Kecskemétnek tartva, több kanyarúlattal Halas és Szabadka felé húzódik; a másik ág Nyáregyháza és Kakucs vidékéről Uj-Hartyánon, Örkényen, Balázson, stb. át Kis- és Nagy-Bócsa felé húzódik; végre a harmadik dombsor Alsó-Némedi és Taksony vidékéről Szabadszállás, Fülöp- szállás, Nádudvar és Csávoly felé kanyarodik. Kisebb-nagyobb dombok más vidékeken is vannak. A Duna és Tisza vízkörnyékeit egymástól elválasztó földhátnak legmagasabb pontjai 60 és több méterrel magasabbak, mint a két folyó víztükre. Bács-Bodrog megye éjszakkeleti vidékén a telecskai homokhát terjed el, melyet sok száraz völgy szeldel. Titel környékén, a Duna és Tisza egyesülésénél egy tojásdad alakú fönsík van, magassága 20—30 méter a Tisza ártere fölött. A majd hosszan, majd kordéd kanyarúlatokban emelkedő homok- buezkák és dombsorok között teknőforma völgyelések vannak, melyek gyakran vízzel telvék. Vannak sokféle irányban, hosszan elnyúló völgyelések és árkok is; ezek részint régi elhagyott folyómedrek, részint emberi készít- mények. Ilyenek a síkság éjszaki vidékein az úgy nevezett Csörsz- vagy Ördögárok, déli vidékein pedig a Római sánezok. A Tisza mellékein a munkácsi síkság, melyet köröskörűi hegyek és erdők öveznek, gyönyörű nagy kerthez hasonlít; nagyon szépek az ungvári lapály, Bodrogköz és Taktaköz is, noha helyenként posványosak. Sajátságos arczulata van az úgy nevezett Tl '^rnek, melyet a Tisza megkerül. Változatos alakulatokat ott ugyan hiában keresünk. Akár Nagy-Károlyból, akár Debreczenből, akár Tokajból, vagy a Szamosközról megyünk Szabolcsba, utunk nagyrészt sivár homokbuezkák aljában, vagy rajtuk keresztül húzódik. Míg az előttünk elnyúló homokdomb tetejére felmászunk, azt reméljük, hogy látóhatárunk majd kitágúl, és kiesebb, nyá-