Page - 8 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

8 jasabb táj fog előttünk feltárulni. Hasztalan! egyik buczka a másik után marad el mögöttünk, s akár jobbra, akár balra, akár magunk elé tekintünk, mindenütt csak ugyanazokat a hullámzatos dombokat látjuk, melyek mind egyformák, mintha valami homoktenger folytonos hullámzásában hirtelen megmerevült volna. A magaslatokat itt-ott gyér erdófoltok vagy silány cserjék födik, de a vidék mindenütt megtartja rideg, untató egyformaságát. Valóban széles e hazában alig van kietlenebb táj, mint a Nyirség nagy része. Mindazonáltal ennek is vannak nyájasabb részletei; a nyírbátori ligetek, a gyulaji, ó-fejértói, baktai, kárászi és mándoki erdők festői tájakkal örven- deztetik meg az utazót; a vidék érdekességét a közelebbi és távolabbi környezet is növeli. A Tisza megkerüli a homokos Ny irt, de a buczkái közé bemélyedő völgyeletekben számos tocsogó és tócsa van, melyek részint sűrű náddal, gyékénynyel, kákával, csátéval és békatórrel benővék; lefolyásuk nincsen. A magaslatokon, hajlásokon termékeny szántóföldek, a vízmentes medrekben kaszálók, a helységek mellett gyakran szőlőskertek s ezek aljában gyümöl- csösök vannak. De a nagy erdőség, mely hajdan a vidék legnagyobb részét elfoglalta, már ki van irtva, csak némely foszlányai láthatók még, s a nyirfát jobbára az ákáczfa szorította ki. Az Alföld leglapályosabb és legcsekélyebb hajlású vidékei Szoboszló és Derecske vidékétől délre a Maros völgyéig terjednek el. Ez azon síkság, melyen a Berettyó, a Sebe9-, Fekete- és Fejér-Körös tétovázva, ide-oda csavarogva végig kigyódzanak. Ott vannak a berettyói és körösi nagy Sár- rétek, s ott van a Tiszának és mellékvizeinek legnagyobb ártere. Csanád és Békés megyék területének, s Biharmegye nyugati részének fölszíne csakugyan oly sík, mint a tenger tükre; a nagy lapályból csak egyes halmok és laponyagok dudorodnak ki, hol egyenként, hol párosan, hol csoportosan egymás körűi, vagy egymás hosszában sorakozva. Majd minden halomnak külön neve van, néha általában Ördöghalmoknak, Kun-, Tatár-, és Törökhalmokwzk is nevezik. Sokan emberek készítményeinek, sírhal- moknak, őrdomboknak tartották; a geologok, kivált pedig Szabó József, bebizonyították, hogy azok természeti tényezők eredményei, melyek azután részben történelmi emlékekké is lettek. Ily halmok már Nyíregyháza környékén is előfordulnak, de legszámo- sabbak a karczag-nagyváradi vonaltól le a Marosig s a Tiszától keletre a Bihar és Arad megyék keleti feléig terjedő, körülbelül 6.500 • kilométer