Page - 15 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

15 és közelebb jönnek a vészterhes felhők, a dübörgés, csattanás mind erősebben szól, a villám és dörgés mind gyorsabban követik egymást, amaz hosszú, vakító sugarával végig czikázik az egész égen, emez rövid csörömpölő csattanással a földet remegteti meg. Szélvész támad, forgatagok kergetik egymást, a szél dühöngve végig üvölt a pusztán. Nincsen akadály, sem hegy, sem erdőség, mely útját szegné, tartóztatná. Szabadon suhogtathatja szilaj szárnyait. Most a felhők mintha egészen a földre ereszkedtek volna alá, megnyílt csatornáikból zúgva omlik a zápor. Néhány pillanat alatt víz Forgószél. borítja a térséget. Hirtelen jött a fergeteg, de épen oly hirtelen vége is szakad, s a kék egen ismét kisüt a nap. Mikor a delelő nap legforróbb sugarait lövelli a síkságra, az izzó levegő apró csillogó hullámokban rezeg végig a pusztán. Néma csend áll be, mintha kihalt volna a természet; az állatok felhagynak a legeléssel, lesütött fejjel csomóba állanak, egyik a másiknak árnyékában keres oltalmat a perzselő napsugarak ellen. Végre hanyatlani kezd a nap. Az ég boltozatát elmosódó, határozatlan színű fátyol vonja be, a lassan hanyatló nap még néhány perczig küllőszerű sugarakkal lángol a tüzes rojtokkal szegélyezett fellegek közepett, aztán végkép alámerül vérpiros golyója; az ég pírja