Page - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

56 közvagyon megmentése. Ezek a víz- és vihar-edzett alakok ezerével, derékig a jeges vízben állva verik le sulykokkal a védő czölöpzetet s kötözik össze rőzsekévékkel; hordják a földet talyigával, a homokot zsákokban, alig engedve szemeiknek álmot; ott feküsznek éjjel a puszta töltésen, a metsző széltől, a záportól fagyasztva, s mind ezt végzik lárma, kényszerítés nélkül. Ezt a küzdelmet más faj ki nem birja, csak az alföldi magyar; még a más vidékről jött magyar sem. A hol a szentesi, szegedi, szegvári töltésmunkás naponkint három-négy forintot keres a szakmánymunkával, ott a szintén magyar csángó alig tudta napi élelemre valóját megszerezni. Mert a gát- emelés rettenetes munka! Herkules föladataival vetekedik. Minden munkás előtt tisztelettel hajtom meg fejem; de a Tiszamenti kubikosok előtt levett kalappal haladok végig, mert azok az „Isten munkásai". A Tiszai szigetek még a közel múltban is egy darab érdekes ismeretlen világot képeztek az országban lakóikkal együtt. A tavaszi jeges áradattól az egyik végükön folyvást szakgatva, a másikon hozzá toldva, a Tisza- meder változó folyása által majd az egyik, majd a másik vármegyéhez hozzáragasztva, többnyire a partmenti községeknek képezték kétes értékű tulajdonát. Fűzfa, topoly-jegenye, égerfa úttalan csalittá nőve a halmosabb részeiken, a lapályokon nádas, rekettyés sömlyék, belepve ánizszsal, vad- köménynyel, gyülekező helye a halevő vízi madaraknak, melyek a terepélyfák körűi egész guanotelepeket raknak le, a melyeken vígan tenyész a vad- szeder; a fák odúi tele vadméhekkel; az ágakon óriási darázsfészkek gömbjei, a nyárfák sűrűn megrakva varjúfészkekkel meg fagyöngygyei, a fiatal geszt ágain, mint csodagyümölcsök, lógnak a fügemadár fészkei, fűzfagyapotból remekül alakítva zacskóvá; a szakadékokban a parti fecskék sejtszerű odúi; a sziget farán sűrű csenkesz bozót, mely a harmatkását termi s megkívánja, hogy a gyökerét „élő-víz" áztassa. Repülő állaton kivűl csak olyannak otthona a sziget, melynek „komája" a víz: vidrának, vízi patkánynak, tekenős békának, sőt itt-ott még hód-telepnek is látni nyomait, kigyó és kecskebéka pedig van özönnel. Az egyik partját, mely a Tisza „járt" ágát követi, rövid látogatás végett meg-megszállják a tutajosok, a kik ott hevenyészett sátorkunyhót raknak, a míg a szél alábbhagy, mely talpjaikat kiverte. Néha egy-egy merész vadász is áthozatja magát a túlpartról, a kinek szenvedélye ritka vízi sasokat, barna Íbiszeket lőni, vagy egy botanikába keveredett falusi