Page - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

62 Töltés az árvíz és a belvíz között. Küzdelem az árvíz ellen. Csendesen meglapulva kanyarog a Tisza vize lankás partú medrében. Habjai észrevétlen siklanak el, s ha egy-egy buborék vagy úszó gaz, mely fölszínén lebeg, nem mutatná folyását, azt lehetne hinni, hogy talán álló víz, oly lassan, oly kelletlenül hömpölyög alább. Csak jobb felól, a hol hirtelen magas part mellett kanyarodik el, ott erősíti meg a magyar közmondás igazságát: „Lassú víz partot mos". Minden évben alámos egy-egy hatalmas hantot a part oldalából, mely ilyen helyen falként emelkedik, föltárván rétegeit : a homokot, az agyagot, a löszt s fölül néhol ölnyi vastagságban azt a fekete termő földet, melyben a híres fehér kenyér terem. Néhol a part sima lapja ki van lyukgatva, mint valami méhsejt. Azokban a kis lyukak- ban fészkel a parti fecske, a nyaktekercs, a vízi billegény. A tiszamelléki magas partok hátát többnyire lakótelepül választották az emberek. Falu épült rájok ; de a Tisza mind veszedelmesebb közelségbe ér házaihoz. Némely ház mellől a magasból már alá-lóg a kert sövénye, némely kunyhó pedig már maga is a part szélén áll, sőt van olyan is, a melynek már a víz felőli része maga is lezuhant a Tiszába, fönn a tetőn csak a másik fele áll nyitott oldalával, melyen keresztül ott látni a boglya- kemenczét a padkával meg a kuczkóval. Csak idő kérdése, hogy ez is lezuhanjon s elnyelje a Tisza, miután elnyaldosta a földet alóla. Szerencsére nem sok az olyan magaslat, mely egész a Tisza kanyarúla- táig érjen, a hol a hullámcsapás neki fekszik. A községek, városok küljebb épültek a Tiszától, néhol két-három mérföldnyi távolban, hol az elmosatás veszedelme elől nagyobb biztosságban hitték magokat. Alább az egymástól távol álló városok, községek között széles, lapos mederben kanyarog a Tisza, mint valami szerény víz-ér, melyet látszólag bárhol átlábolhatni s aszályos száraz nyarakon az ember szinte csodálkozik,