Page - 66 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

66 válik, mint a méhraj, úgy lepik el az emberek a máskor oly csendes gátakat. Szervezett csoportokra oszlanak, melyeknek mindenike külön föladatot teljesít, mint a háborúban a különböző fegyvernemek. Van itt gyalogság, van lovasság, van szekerészet, sőt még hajóraj is, mert itt vízen és szárazon történik a hadviselés. Egyik csapat ásókkal, kapákkal fegyverkezve vonúl a kijelölt pontra, utánok a taligások csapatja a szerszámokkal; a másik karót, rőzsét, anyagszert fuvaroz ; lovas legények hordják szélylyel a parancsokat a fő hadiszállásról, mely előtt egész tábori élet nyüzsög. Látni kell azt a munkát, mely itt lázas sietséggel ilyenkor végbe megy! A nehéz föld- munkához hozzá törődött nép bámúlatosan dolgozik. Lazább talaj lakója az ásót is alig birná beletaszítani abba a keményen összeálló fekete földbe, melyből a tiszamenti kubikos öt-hat kilogramm súlyú darabokat a leg- nagyobb könnyűséggel emel ki, hogy talicskájára rakva, fölgurítsa a gáttetőre a meredek lejtőn. Azok a védő töltések, melyekhez képest az avarok híres „győrei" csupán gyermekjátékok lehettek, egész külön néposztályt teremtettek, mely- nek kenyérkeresete épen e földsánezok építésében állott s áll még jelenleg is. Ezek az úgy nevezett kubikosok. Jó részük földmívelő kisebb gazda, zsellér és napszámos, a kinek másnemű foglalkozása is földmunkából áll, melybe tehát úgy bele van gyakorolva, mint más nép talán sehol a föld kerekségén. Mihelyt a tavaszi vetés ideje bevégződött, fölkerekednek és fölkeresik azokat a helyeket, a hol munkát kaphatnak a Tisza, a Körösök, a Bèga, a Temes mentén, hol nem ritkán két-három ezer ilyen kubikos dolgozik, több mérföld hosszaságra lepvén el a gátvonalat. Érdekes látni, — olvassuk egy leírásban,— mint mennek az országúton egyik a másik után talicskájukkal, melyen minden szükségest magukkal visznek. Van azon gyékény, jó meleg birkabőrös bunda, ásó, bogrács, fejsze, némi fehérruha, útra való élelem és egy-egy nagy kulacs. Mihelyt meg- érkeztek rendeltetésük helyére, mindenik külön kunyhót épít magának félig a földben, félig a fölött; a tetőt galyakkal és gyeppel rakják ki. Munkába rendszerint páronként állanak, vagyis egy-egy darab töltést ketten vállalnak el. A kubikos csak a saját szerszámjával dolgozik, melyre mindig kiváló gondot fordít ; az ásó könnyű, fogantyúval van ellátva és folytonosan élesen tartva, mely czélra reszelőt használnak; „erősebb kötésű14 kubikosnak még „kengyel" is van az ásóján, hogy annál mélyebbre taszíthassa bele a földbe; a talicska hasonlólag könnyű, de jó mély és nagy térfogatú s annyira meg-