Page - 72 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

72 veri le a lábukról, újra neki indúlnak és küzdenek kétségbeesetten. Nappal is szörnyű az ilyen küzdelem, hát még éj idején, a mikor, ha a vihar nem, akkor a házmagasságnyira fölcsapó hullámok oltják ki a fáklyákat. A szél üvöltéséhez, a habok loccsanásába az emberek kiabálása vegyül, közben döngenek a furkók a karók fejein és hangzik a vízbe dobott földes zsákok sűrű csobbanása! És az ily küzdelem legtöbbször hetekig tart! A krónika inkább csak a tragikus lefolyású küzdelmeket jegyzi föl részletesebben, azokat, a melyekben a pusztító elemé lett a diadal ; míg azok fölött, a melyekben az emberi ész, erő, kitartás és önfeláldozás lett a győzedelmes, napirendre tér. Pedig hány példáját jegyezhetné föl a hősiességnek, a csodálatós bátorságnak a békés foglalkozások ez egyszerű katonáinak ily küzdelmeiből! Árvíz-mérő.