Page - 76 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

76 rábeszél, izenetet hoz és visz; egy szóval addig érleli a dolgot, míg azt mondhatja, rendben van minden. Pedig még nincs és sokáig nem lesz rendben. A gyalog sátán félhiva- talos kezéről a legény a násznagy oltalma alá kerül, a ki vagy egyedül, vagy a legénynyel együtt meglátogatja a leányos-házat, s mi közben a háziasszony az ajtó sarkán függő száraz menta-levendula kötegről egy csipetnyit az érkezők orra alatt két tenyere között elmorzsol, ünnepélyes állásba teszi magát, — mert a leányt állva illik megkérni, — s elmondja jövetelük czélját. Ez a megkérés, melyre azonban rögtöni választ nem várnak; jól tudják, hogy néhány napi megfontolást parancsol az illendőség még akkor is, ha a kérő kedves, vagy ha a fiatalok már túl vannak a formaságokon. A válasz-adásra kitűzött határidő már sejteti a választ. A rövid határidő kedvezőtlen, a hosszabb kedvező választ reméltet. A kedvező válasz megnyerése után, meghatározott napon újra meg- jelenik a legény, násznagyával s néha még két-három idősebb rokonnal, kiket a leányos háznál hasonló számú bizalmi férfiak várnak. Ez a foglaló, midőn a megkérés és odaígérés ünnepélyesen ismételtetik, melyet rövid vacsora követ; egyszersmind a kézfogó estéje is meghatároztatik. A foglaló és kézfogó közötti időben a leányos ház visszalátogatja a legényes házat. Ez a háztuznézés. Végre következik a kézfogó, melynek hivatalos másik neve a melléülés. A Jászságban kend'ólcikás. Tudniillik, akkor ül egymás mellé először nyilvá- nosan legény és leány. De nem az asztalnál. Nem; régi magyar köznépi szokás szerint a nő (ha csak nem vendég) nem ül asztalhoz, a minek oka nem csupán az a köteles tisztelet, melylyel a férfi-nem iránt tartozik, hanem az is, mert a családanya mindaddig, míg csak végleg el nem gyengül, a konyha és éléstár teljes hatalmú kezelője lévén, különben sem ülhetne le; s micsoda illetlenség volna már az, hogy a fiatalabb nők üljenek, míg az anya járva-kelve felszolgál! Ez a melléülés tehát egészen más czélú. Alkalom adatik a fiatal párnak, hogy tanú nélkül értekezhessenek a „kis-háztt-ban, vagy kinn a tornáczon. A pemet-asszony valami ürügy alatt kiküldi a lányt: „Eredj lányom, a kis-házban kiszóródott a mák, szedd összeu. Azután hátba üti a legényt: „Te meg fiam, eredj, segíts neki". A legény kimegy, átadja a jegypénzt (több-kevesebb darab ezüst tallér s néha ékszer is) egy vagy több selyem kendővel együtt; a leány viszont azokhoz a hímmel varrott keszkenőkhöz, melyeketa legény már korábban hatalmába kerített,