Page - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

101 Noha az iskolába járás nem volt kötelezett dolog, mindamellett is kivált falukon ritkaság volt, hogy valaki a népiskolát ki nem járta, vagy épen iskolázatlanul maradt volna. Nem sokféle volt, a mit tanultak; a tananyag nagy részét vallási tárgyak, s az idő jó részét vallási gyakor- latok foglalták el, befoglaltatván ez utóbbiba a harangozás is. A fiúk jól megtanultak imi és számolni, a leányok azonban az Írásban nem gyako- roltattak. Ma már törvény őrködik a gyermekek iskoláztatása fölött; iskoláink szaporodnak, tágulnak; díszben, berendezésben, szilárdságban versenyezve épülnek; a statisztika évről évre mutatja, hogy az iskolázatlanúl maradottak száma folytonosan csökken. A rendes hat évet nem minden gyermek tölti ugyan ki, de iskolázatlanúl még a nagy Alföldön is, hol a tanyai gazdál- kodás folytán az iskola látogatásában csaknem elháríthatatlan akadályok mutatkoznak, legfeljebb egy százalék nő fel. Halottaink, gyászunk. Temetkezési szokásaink nagyrészt azonos eredetűek és fejlődésűek Európa egyéb népeinek szokásaival. A beteg-látogatások, a halott felöltöz- tetése, legénynek virágokkal, leánynak, gyermeknek koszorúval díszítése, a harangok örök zúgása, az állandó virasztás gyászénekek zengedezésével nálunk is, mint egyebütt, szokásos. A virasztásban a rokonok, szomszédok, jóbarátok, főként az „énekes" emberek és asszonyok vesznek részt, kik különféle gyász- és búcsúztató énekek zengedezésével s a halott dicséretével töltik az időt hajnalig. Szünetek alatt gyantázó is járja. Ezen énekek kéziratban forognak a nép között, s nem egy ilyen ének alakban és tartalomban felülmúlja a közkézen forgó liturgikus énekeket, mint az énekesek is dallamosságban a hivatalos organumokat. A sirató ének, melylyel a nő rhythmikus mondatokban és drámai taglejtésekkel sorolja el halottja életének főbb eseményeit és a maga gyászát, valóban szép és megható. Ó lelkem, galambom, hű párom! Ó életemnek élete! A te halálod az én halálom. Kire hagytál te engemet!