Page - 106 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

106 Még ha hozzáveszsztik a búcsúztatót, mely hivatalos ajkakon érdemes voltunkról szól, s egy kis prédikácziót, hogy „legyen belőlünk predikácziós halott", mindent megnyertünk, a mit ettől a világtól végkielégítésül vár- hattunk. Házépítés és berendezés. Ha a magyarság összes lakóhelyeit egyszerre át lehetne tekinteni, könnyen megtudná az ember különböztetni a volt jobbágyság faluit a szabadalmas vagy köznemesi telepektől. Amazok általában rendezettebbek, egyenes utczákkal, tágas telkekkel, a mint azt egy tervező földesúri hatalom meggondoltan elrendelte; míg emezek terv nélkül, tetszés szerint, össze- vissza, labyrinth-szerii, szűk és girbe-gurba utczákkal, de szintén téres belsőségekkel, melyek közül a módosabb gazdák tágas udvarai, és a többnyire város vagy falu végén („juh-szélen") díszlő úri házak kertjei tűnnek ki. Eddigelé Magyarországon az alföldi magyarság, s annak is a közelebbi századokban még félnomád életet folytatott része, a Jászkunság fordított legkevesebb figyelmet lakházainak szilárdságára, díszítésére és kényelmes berendezésére. Legalább vagyonosságával nincs arányban háza, mit a tanyai gazdálkodás természetéből lehet kimagyarázni. Az épület anyagjában sem válogatós; nem is lehet. Régebben már a vályog is fényűzés volt. Háza fecske-rakásra (szalmával, polyvával kevert, lovak által megdagasztott, s vasvillával felrakott s ledöngölt sár) vagy vert (deszkák között lefúrkózott, törek-rétegekkel váltakozó száraz agyag) tömés-falra épült; tetőzetül főként nád szolgált, melyet igen szeret az alföldi magyar, mert az ő czéljaira minden egyéb anyagnál alkalmasabb. Építkezé- sében ugyanazt a rangot foglalja el, a mit öltözködésében a suba. Nyáron hűvös, télen meleg; a gabona s élelmi egyéb szerek legbiztosabb megóvója. Legolcsóbb is, mert az Alföld rétjei, lápjai, tavai szép nádat teremnek; ezért a nádasok kiszárítása, csatornázása sehogy sincs kedvére, mert az a terület, mely jó nádat terem, mint ő mondja, rizskását teremve sem jövedelmezne annyit, mint a nádból. Tartós is; tartósabb mint a fazsindely; kellően gondozva, ötven—hatvan évig is eltart. Csinos is. Egy szépen fölvert nád-tetőn megakad a szem. Ügy fölverik, hogy „a gyalu sem fogna el belőle", a mint hogy néha valóban meg is gyalulják, azaz — nyesik.