Page - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

116 ezen a földön állva, ennek talaját munkálva ! Itt tűnik ki fizikai és értelmi fejlettsége, itt munkaereje és kitartása, melyben vele a világ egy népe sem versenyezhet. Nincs Európában ország, hol a gabonával bevetett föld területe, a lakosság számához mérve, nagyobb lenne, mint Magyarországon, és nincs ország, hol az aratás mindamellett is oly korán és oly rövid idő alatt menne végbe, mint nálunk. Összeérik minden gabonanemű : a repcze, Kaszások. a tisztabúza, a rozs, az árpa, a zab; egyik sem várat magára. Két, legfeljebb három hét, és letakarítva a mező; kereszt keresztet ér. A legédesebb kereszt valamennyi között, a mit a sors a szegény emberre mért. És nem úgy van itt, mint egyéb munkánál, hol a gyenge akadályozza ez erősebbet. Itt nincs gyönge; ha van, titkolja; menni kell az erősebb után, sarkalja a kasza, meg az önérzet. Reggeli 2 órától esti 11 óráig, — s ha holdvilág van, egész éjszaka is megszűnés nélkül dolgozik; pihenésül elég neki az éjjeli három óra és a déli étkezés után egy; frissítőül hetenként egyszeri fürdés a közeli tó vizében; tápláléka köles-kása, tarhonya, lebbencs, túró,