Page - 123 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

123 mert az ép és munkás legény jó házasságot is köthet. Egy jó öreg-béres évi bére élelmezés nélkül ÍOO —150 forint, 10—20 köböl búza, két-három darab marhatartás, egy-két pár csizma, egy-két láncz kukoricza- és burgonya- föld szokott lenni. Nagy munkaidőben négyszeri étkezés napjában. Délebédre és vacsorára főtt étel, de csak egyféle, mert nem érünk rá „sütkérezni". Kenyérebédkor és ozsonnára kenyér szalonnával vagy túróval. Kaszáláskor reggelenként, sőt napközben is pálinka, mert hűvösít. Esténként tarhonya-leves, délben fordított kása, melyet a banda-gazda főz, s melyre a társak szemeláttán annyi zsírt tékozol, mikor látják, hogy alig győzi visszalopkodni róla, mikor nem látják; mert „holnap is nap lesz". A bandának ízlik az étel, nem hiába, úgy megzsírozta bátyám uram. „Tudnák csak!" Szőlőmunkakor húsos étel jár a kapásnak. „Nem állok el kigyelmed- hez", ravaszkodik a „szegény ember" Kecskeméten, mikor fösvény gazda hívja; „a kigyelmed szőlejében sok a csont, mind kitörik a kapám éle!" „Híre sincs az én szőlőmben a csontnak, attól ugyan jöhetsz." „No, a hol csont nincs a szőlőben, ott nem szoktak húst adni a kapásnak, hát csak- nem mék!" Abban a fekete betűkkel irott kalendáriomban, melynek munka a neve, időről időre kiragyognak az ünnepek piros betűi is, és a sík termő- földre, melyen a munkás ember dolgozik, oda látszik a templom is. Központja nemcsak a vallási, hanem bizonyos tekintetben a társadalmi életnek is. Ide czéloz a következő betűrímes versecske : Hétfő hetibe, Péntek pitvarába, Kedd kedvibe, Szombat szobájába, Szerda szerelmibe, Vasárnap kétszer az Istenházába ! Csütörtök csüribe, A magyar ember szereti a maga templomát; jól esik a lelkének, ha hetenként egyszer igaz szíve szerint kiénekelheti magát benne; de, a nélkül, hogy közönyös volna, nagy mértékben türelmes. Vallásos, de nem fanatikus. A különböző felekezetek, ha vegyesen laknak, tiszteletben tartják egymás áhítatának tárgyait, szertartásait, ünnepeit; megülik búcsúit, látogatják isteni tiszteleteit, és a jószívű öreg végrendeletében egyformán megemlékezik „szentegyházról" és „ekklézsiáról", amazon a római katholikus, emezen a protestáns felekezetet értvén; nem is hívják egymást sem hivatalos, sem 16*